Kezdjük a kellemetlen kérdéssel: Egy zenekartagotok súlyos balesetet szenvedett, ami miatt egész évben nem léptek fel. Miről is van szó pontosan?
A „baleset” csak a hivatalos verzió, amit a weboldalra raktunk fel. Colinról van szó, aki súlyos egészségügyi problémákkal küzd, de reméljük hogy hamarosan felépül, és télre már rendben lesz. De erről többet nem szeretnén beszélni.

Ezúton szeretnénk jobbulást kivánni neki! Amugy zavar benneteket hogy az Endless Summer Fesztiválon amin felléptetek volna, nem tudtok játszani? Azért ez egy elég nagy rendezvény!
Még jóhogy szar hogy többek között itt sem játszhatunk! Játszottunk a fesztiválon már 2000-ben, az egyik legjobb fellépésünk volt, de van hogy nem te irányitod a dolgokat, ez ellen nem tudsz mit tenni.

Játszottatok már többek között a Cockney Rejects ős-zenekarral a Conne Island-en Lipcsében. Milyen nagy zenekarokkal játszottatok még? Már az „Oi!-Olimpián” vagytok vagy még vezet út odáig? Mit gondolsz?
Már játszottunk és turnéztunk is pár hires együttessel, mint a Business-szel, a Peter and the Test Tube Babies-szel, a Mad Parade-del és el ne felejtsük Frankie „Boy” Flame-et! Természtesen mindig nagy megtiszteltetés hires zenekarokkal fellépni és utazgatni! Ők többségben már 20 éve a pályán vannak és még mindig élvezik! Ok, persze a pénz is biztosan szerepet játszik a dologban, de a kései elismerés a kamat a sok sok évnyi várakozásra és kitartásra!

Most fel kell hogy tegyek nektek egy fogalmi kérdést: A zenéteket egy mondatban igy irnám le: Nagyon dallamos, egyenesen „himnuszszerű” streetpunk. Milyen zenék befolyásoltak benneteket és hogy irnátok le a zenéteket?
A zenénket „Sugar Oi”-nak neveztük el, ez nem a kemény angol Oi-hoz hasonló stilus, hanem egy „lágytojás” szerű svájci verzió! De hát ugysem érdekelne senkit ha „kemény legényeknek” állitanánk be magunkat, az nem lenne hiteles, nem? Amugy a zenék amiket hallgatunk elég széles skálán mozognak, a Punkon, Oi!-on keresztül a Metal-ig vagy a Stones-ig, minden ami jó! Ami meg a végén a zenénkbe keveredik, azt nehéz behatárolni, hangulat kérdése.

Ami feltűnt nekem a „Drog is Football” lemezen, hogy egy bizonyos különös rokonszenvet tápláltok Mexikóval szemben. Hogy jött ez? Játszottatok már arrafele? Ki az a tijuanai 9 éves Skinhead srác?
2000 júliusában játszottunk Mexikóban Tijuanaban a Generators-szal, egy Kaliforniai turné keretében. Az kurvajó egy este volt! Buszok tele Skinheaddel jöttek Mexikóvárosból bulizni, és ez a kissrác ott bandázott, olyan ruhákban mint a nagyok! Tényleg, mély nyomot hagyott bennünk, ugyanúgy mint a Tecate, a mexikói sör! A koncert után egy hatalmas villában buliztunk, még a „fiesta mexicana”-t is elénekelte valaki, mostmár tudjuk hogy hogy megy ez!

A „Brigade Loco” c. számotok egy fantasztikus kettősséget rejt: Részben Mexikóra vonatkozik, másrészben a foci a téma. A labdarúgás a második legfontosabb témája az albumnak, és a ti nagy szenvedélyetek! Mit jelent nektek a foci igazából?
A „brigade loco”-t iagzából a Manresai és Cataloniai barátainknak irtuk, de ők legalább olyan őrültek mint a Mexikóiak, szóval a dal minden bolondra ráillik, hehehe! A foci az életünk, 11 barátnak kell összejönnie és péntekenként mehet a sport hál istennek! Felénk megin rúgják a bőrt rendesen, FC Basel-ünk 4szer játszott és 4szer nyert, remélem tovább is igy megy majd!

(Remélem ebben a focis részben nem írok hülyeségeket, mer mocskosul nem értek a focihoz sajnos, ha mégis akkor javitsatok ki pls-Anusmaster-)

Hogy vagytok az „élményfocirajongókkal” azaz pl. a harmadik félidővel?
Nem nekünk való, ehhez túlzottan erőtlenek a lábaink! (itt kis foci szaknyelv, kihagyom mert csak köpködnétek... -Anusmaster-)

Mint büszke Svájciak nemcsak az 1. FC Basel-t támogatjátok hanem a semleges Alpenrepublikot is, mint ahogy számos albumboritón és fotón látni lehet. Hogy álltok a patriotizmussal, vagyis hogy a patriotizmus és a punkrock kapcsolatával?
Nem érzem magam büszke svájcinak, első körben Basel-i vagyok, utána Svájci! Inkább lokálpatrióták vagyunk, hát csak gondolj az FC Basel-es dologra például! Persze világos hogy örülök hogy svájci lehetek és itt születtem, szerencse hogy a sors ide juttatott nem egy olyan országba ahol nincs mit enni vagy háború dúl, vagy hasonló „szórakoztató” dolgok! Amugy szerintem a patriotizmussal való görcsösen óvatos bánásmód az egy közös Svájcban és Németországban, eltekintve a Zürichi reptér lármájától és a sok kétes eredetű német pénztől a Svájci bankokban.
Láthattátok, az utóbbi 3 hétben a Tour de France-on, ha valaki lengette a trikolort, senki nem gondolt arra hogy túlzott nemzeti érzéseket táplál! Nálunk is pl egy olasz piros alfájában ott lóg az olasz zászló, vagy egy török állampolgár az arany nyakláncán hordja a zászlót! Csak ebben a két országban hat kétesen ha az ember kimutatja az identitását!

Mi az oka hogy újabban a Plastic Bomb bojkottál benneteket? Lehet hogy a Haunted Town Records-szal való együttműködés miatt?
Tudod mi „halálos bűnöket” követtünk el, például hogy a Böhse Onkels-t és a Panzerknacker-t a „Gimme some sugar Oi” albumonkon köszöntöttük, ezt nem szabad! Persze megtettük a következő albumunkon is, leszarjuk, hehehe! Az egész cirkusz odáig fajult hogy a Plastic Bomb rá akarta venni a Knock Out-ot hogy a „Drug is Football”-t ne reklámozza. Colin akkor kapcsolatba lépett Sven Bock úrral, aki állitotta hogy nem a Plastic Bomb (isten ments!) akarja bojkottálni a lemezt, hanem a szegény Mailorder rabszolgák akik becsomagolják és küldözgetik nem hajlandók hozzáérni egy ilyen anyaghoz! Ennyi ehhez a témához! Gyerekes!
Természetesen ezek után egyből viszonoztuk a dolgot és azóta bojkottáljuk a magazint. És a hab a tortán hogy ez mind az album bemutatása előtt történt, ami nekünk egy remek ingyenreklám volt, mégegyszer köszi Svennek!

A mostani albumotok a Knock Out-nál jelent meg. Hogy jött ez a gyümölcsöző együttműködés? Elégedettek vagytok?
(Egykét cuccot megin nem értek a köcsög szaros szlengek miatt, ugyhogy nemtudom jó e…-Anusmaster-)
Teljesen, a Mosh nagyon jó! Már ’95-ben velük csináltuk a „The spice of life” EP-t, már akkor is remekül mentek a dolgok! Aztán többé kevésbé sikertelen tévutak után 2000-ben megint a Mosh-nál landoltunk a „Gimme some Sugar Oi!”-al és maradunk amig csak a rossz eladási adatok el nem választanak minket…

Zárásképpen megkérdezném: Hogyhogy felkerült 2 videó a „Drug is Football” cédé-kiadására?
Hát ez egy spontán hülyeség volt, van egy havarunk aki ért a technikai kütyükhöz és épp semmi dolga nem volt, elmentünk egy diszkóba ami Colin egyki haverjáé és felvettünk 2 számot („The one day only” und „The Drug is Football”). A videókat megvágták a haverok meg mittudomén ilyenek.
Végeredmény képpen lett 2 videónk, és az egész egyben egy vacsorába került, szóval büdzsé-ügyileg minden remekül kijött!

Köszi az érdekes interjút!