Kettős küldetése volt a soron következő albummal a Close Shave-nek, egyrészt feledtetnie kellett a Lone Ridersön hallottakat ("ACDC-betétek", 4-6 perces rockszámok), másrészt bizonyítani, hogy maradt még valami a 80-as évek végéből, és ennyi idő után is tudnak újat mutatni. Mindkét feladatot sikerült abszolválniuk: az első két lemezhez hasonló hangzást, vagyis annak érzetét kapjuk, s az 1992-es Lone Riders már csak halvány emléknek tűnik. Ha valamihez nagyon értenek, az a kezdés, a Give us back our rose-hoz majdnem felérő dallal, a Real Oi!-jal nyitnak, s a folytatás is hasonló, egészen az album közepéig. Addig kiosztják a nemzet nevében beszélő hipokratákat, emléket állítanak egy elhunyt testvérnek, ill. a northern soul zenei stílusról alkotott, nem éppen pozitív véleményüket közlik (cover formájában). Ennek talán kiegészítése a You're Wondering Now feldolgozása, bizonyítva, hogy a skával nincs problémájuk. Ez a cover hozza vissza a lendületet a Bad Reputationön, ugyanis az előtte lévő hármas meglehetősen monoton lett, még ha a Kid Breeder érdekes témát feszeget is: társadalmi problémává növi ki magát az állam által támogatott gyermekvállalások növekedése, amikor abból él a család, hogy valódi nagycsaláddá válik. (Figyelemreméltó ez annak tekintetében, hogy hazánkban egyes pártok ugyanennek a támogatásával szeretnék megnyerni választóikat.) A bevezetőben említett rockelemek persze nem tűnnek el maradéktalanul, egy kis Motörhead-utánérzés észlelhető a Nightbusban, de Joan Jett Bad Reputationjének feldolgozása mellett sem lehet elsiklani, főleg, mert a 80-as évekbeli egyszerű lemezborító is hirdeti az album választott címét. A kiadvány harmada egyébként ismerős volt a Close Shave rajongóinak, hiszen a 2012-ben rögzített Made In Brum-koncertfelvétel tartalmazott négy dalt, melyek később kerültek stúdióba.

Close Shave