Kezdő zenekarként 2009-ben jelentette meg első albumát a Buster Shuffle, ennek fényében kell megvizsgálni a Do Nothingot, mely három évvel később érkezett. A köztes időszakban megmutatták élőben, hogy valós tudásuk valahol a két album között van, de talán nincs is szükség annak elemzésére, hogy hogyan hangzanak a stúdiós dalok koncerten. Az Our Night Out egyéni hangzást igyekezett felvenni, ehhez képest a második album egy Madness-klón lett. Erre ráerősít a brit akcentus, bár a hangzás önmagában hozza a londoni Two Tone-t 1979-ből. Leginkább az Around Here c. számban érezni a Madness örökségét, és talán egy kisebb Specials is van benne, a gitáros pozícióban mindenképp. Azonban mindkettőtől, és magától a korai Two Tone-tól eltérnek a fúvósok kihagyásával, ami jól tud állni a Madness bizonyos dalainak, de a XXI. század legeredetibb fúvósoktól mentes skazenekara, az Offenders mellett labdába sem rúghatnak (igaz, a Buster Shuffle-nek tényleg sok lassabb, főleg a Madnessre hasonlító szerzeménye van), márpedig a skarajongónak van, vagy legalábbis kellene, hogy legyen a fejében egy viszonyítási listának, mely alapján a Buster Shuffle át tud futni egy "eredetiségvizsgálaton". Bátor lépésre szánta el magát a zenekar, amikor elhagyták az első albummal megkezdett utat, és leegyszerűsítették zenei világukat a Madness követésére, ám ez a lépés nem nevezhető szerencsésnek. Viszont ettől függetlenül a koncerteken más arcukat mutatják meg, és élvezhetővé teszik munkásságukat.

Buster Shuffle
People Like You Records