Alig több mint másfél éve, hogy megalakult a Lion's Law, s tavaly máris kiadták első LP-jüket, tizenkét, ill. a bónuszokkal együtt tizenöt számmal. Tagadhatatlan, hogy jobban nem is indulhatna egy kezdő banda pályafutása, hiszen megfelelő promóció és kapcsolatok mellett a minőségbe sem lehet belekötni, ám nem mindegy, hogy a hallottak hol helyezkednek el egy "képzeletbeli" európai Oi!-palettán. Az első hallásra is negatívumnak számít, hogy az album már-már botrányosan hosszú, a tizenöt szám majdnem eléri a negyvenöt percet, amihez hozzáadódik az indokolatlanul sokszor ismétlődő refrén, melyek rövidítésével talán fogyaszthatóbb terjedelmű lehetett volna a lemez. Az elhúzott refrénekkel éles ellentétben állnak a klasszikus Oi!-számok (Every Night, On The Terraces, Tell The Boys) hasonló részei, melyek ha az album gerincét tudnák alkotni, rossz szavunk nem lehetne, ám sajnos ezekből található kevesebb, így olyan ultradallamos massza lesz az összkép, melyre nincs szükség. Pláne, ha elővesszük a Hard Wayt, melynek versszaki részei megegyeznek az Every Nighttal: nyilván máshogy kezdődnek, más témát boncolgatnak, ám mégis az az érzésünk támad, hogy ezt már hallottuk. Ismétlésről lévén szó, nem lehet említés nélkül elmenni a hatások felsorolása mellett sem, a Perkele–The Clichés–Street Kids vonal olyan mélyen ágyazódik be bizonyos dalokba, hogy azon nehéz jóhiszeműen átsiklani. A banálisnak hangzó szövegekről a zenével igyekeztek elvonni figyelmünket, amely odáig fajult, hogy a hosszú számok tényleg irányadóak lettek, s a kettő egymásba dőlt, meghagyva nekünk a tényleg értékelhető dalokat, melyek mind rövidségben, mind a témához illő komolyságukban meg tudnak állni a józan talajon. Sajnos egyre divatosabb lesz a vendégelőadók felkérése, jelen esetben kettő is szerepel, a Stomper 98 és a Komintern Sect énekese, akik jelenléte csak fokozza az eladhatóságot, vagyis a zenekar megítélését, hiszen biztosan jók lehetnek, ha ilyen kapcsolatokra tudnak szert tenni. Bár utóbbinak talán annyi előnye van, hogy a 1789-ban megőrzi a témához illő környezetet a francia énekével. Ezt persze meg lehetett volna oldani a zenekaron belül, de milyen jól hangzik, ha a francia történelem legfontosabb eseményéről a 80-as évekbeli francia Oi! egyik legendás alakját hallhatjuk énekelni, s nem a Lion's Law frontemberét.

Lion's Law
Contra Records
UVPR Records