Ha létezik zenekar, akiknek nincs két számuk, melyek hasonlóak lennének, akkor az a londoni Bad Manners. Így van ez a You're Just Too Good To Be True-n is, ahol 18 szám biztosítja a változatosságot. Ez a változatosság azonban ellentmondásos: miközben örülünk a daloknak, nem lehet elvonatkoztatni a hallottaktól. Az egyes elemek megosztók: találunk kiváló versszakokhoz tartozó idegesítő refréneket, dobgépet, gitárszólókat, csupda olyan eszközt, melyek azt sugallják, az elképzelés ezúttal a 2003-as Stupidity c. lemez folytatását tartja szem előtt, s rég el kell felejtenünk a 80-as évekbeli hangzást. Amivel végtére is nincs probléma, hiszen a zenekar munkássága leginkább a koncerteken csúcsosodik ki, s talán a 80-as évek elején adtak ki utoljára jó albumot, amelyen nemcsak jó számok vannak, hanem az egész kifogástalan. Ez persze semmennyire sem kicsinyíti érdemeiket. Az azonban már megkérdőjelezhető, hogy mi szükség van a 10 évvel ezelőtti albumon is lévő számokat változtatás nélkü átemelni, mint a Black Nightot (a Kabinet RT. is feldolgozat) és a Too Good To Be True-t (az album címadó számának természetesen rajta kell lennie, de senki sem kényszerítette őket, hogy ezt a címet válasszák). A vicces dalokat a Turning Japanese képviseli méltóan, s a megszokott Bad Manners-hangulattal az I Feel Bad áll elő. A negatívumok mellett muszáj hangsúlyozni, hogy csak örülni lehet az új albumnak, és szurkolni azért, hogy ezeket a számokat minél élvezhetőbben adják elő a koncerteken.