A heteken belül 50. életévét betöltő Olgáról pedig meghökkentő észrevételem van. Az elmúlt 2 évben több Mark Foggót hallgattam, mint Toy Dollst (nem mintha össze lehetne hasonlítani a két stílust), de most a bemutató miatt visszakanyarodva a punkhoz, rögtön feltűnt, hogy mennyire hasonlít egymásra a két előadó. Ezt leginkább a Credit Crunch Christmas című dal tükrözi, melyben Olga Mark Foggo Haircutjában hallható éneket és hanglejtést mutat be. Nem nevezném másolásnak, hiszen mindketten angolok, akik évtizedek óta űzik mesterségüket, biztos, hogy külön utakon jutottak el a végeredményhez, hogy képesek otthon ülve is megnevettetni az embert. A lényeg, hogy mindketten szórakoztatók, ami nemcsak a fent nevezett karácsonyi számon látszódik meg, hanem az olyan cím- ill. témaválasztásokkal is, mint a Sciatica Sucks vagy éppen a Decca's Drinking Dilemma. Egyébiránt szinte minden dal refrénje túlbuzog a singalong-refrénektől, mely az album legfőbb erénye. A lemez középső számai a legerősebbek, köztük a Don't Drive Yer Car Up Draycott Avenue, melyen nem Olga karakteres, magas énekhangja hallható, de ettől lesz még egyedibb a The Album After the Last One. Végeredményben egy nagyon hangulatos kis albumot sikerült ismét összehozniuk. Volt is rá idejük, hiszen az előző stúdiólemez anno 2004-ben jelent meg, de ez semmit nem von le érdemükből.

The Toy Dolls
Secret Records