Nemrég jelent meg debütáló albumotok, a Where We Belong. Milyen visszajelzéseket kaptatok a lemezről?
Jórészt pozitívakat. Azt vettük észre, hogy a hallgatóságnak összeségében tetszik a zenénk, a bandát követő figyelem pedig egyre csak nő. Bár van egy-két elégedetlen, aki nem ért egyet a többséggel, de ez mindig így lesz. Unalmas is lenne, ha mindenki osztaná mindenki véleményét, nem?
Hallottam, hogy a zenekarban testvéri kapocs is van, akik korábban más bandákban is együtt zenéltek. Tudnál ezekről mondani néhány szót, illetve, hogy miért nem az előző zenekarokat élesztettétek inkább újjá ahelyett, hogy egy teljesen újat alakítanátok?
Jók az információid, a gitáros Kres és én testvérek vagyunk, az LSL előtt a The Hoolies és a The Outfit tagjai is voltunk. Ez egy bonyolult sztori, úgyhogy kezdjük az elején. Amikor a The Hoolies kezdett nagyobb népszerűségnek örvendeni, énekesünk kilépett. Ennek hatására én vettem fel a mikrofont, felálltam a dob mögül, ezért oda egy új tag kellett. Így játszottunk néhány koncertet, de mivel megváltozott a hangzásunk, szükség volt egy másik névre is, tehát megszületett a The Outfit! Ezzel a névvel sose oszlottunk fel igazán, csak többé-kevésbé inaktívak voltunk. Dobosunknak ugyanis masszív térdsérülése volt, ami miatt három évig nem tudott játszani. Eközben Kres továbbra is írt számokat, de nem volt zenekar, ahol előadhatta volna őket! Az egyetlen logikus lépés tehát egy új banda alakítása volt, bár a Last Seen Laughing születése ennél hosszabb és bonyolultabb.
Míg ki nem adtátok az albumot, kevés információ szivárgott a zenekar életéről. Mi történt veletek az alakulástól mostanáig?
Elég sok mindenen mentünk át 2008 óta, amikor létrejött az LSL. Azóta minden gyorsan történik. Folytattuk a számok írását. Ennek első eredményeként jött létre a Where We Belong, s épp most is egy új lemezhez készítünk dalokat. Remélhetőleg jövőre jelenik meg! Emellett sokat koncerteztünk, itthon és külföldön egyaránt. Mielőtt stúdióztunk volna, már játszottunk Svédországban, Norvégiában és Németországban is. Reméljük, ezt a sort folytathatjuk majd az új album terjesztésével.
Hívhatunk titeket a dán Evil Conductnak? Hiszen ti is egy három tagú Oi! formáció vagytok, benne egy testvérpárral.
Ha ha ha ha! Szép is lenne! De nem, mi önmagunk vagyunk, és utáljuk, ha más, jelenlegi zenekarhoz hasonlítanak minket. Szerintem a hangzásunk megáll a maga lábán anélkül, hogy bármihez viszonyítani kellene. Persze találhatsz közös pontokat, és belefér, ha valaki észreveszi ezeket, és ki is emeli. Beszéltünk az Evil Conducttal erről a témáról, hogy mindkét trióban található testvérpár, jót mulattunk rajta.
Az album címéhez kapcsolódó kérdés: hová is tartoztok?
Erre egy rövid válasz. Aarhaus/Jutland. Jutland Dánia egyik része, ami Németországba is átnyúlik. Aarhaus a szülővárosunk, Dánia második legnagyobb városa.
Országotok kevésbé ismert az Oi! színteréről. Mit tudnál elmondani a városotok, vagy az ország skinhead létszámáról? Zenétekkel tudnátok növelni a populációt?
A létszám tökéletesen mutatja a dán Oi! zene hiányát. Egy szerencsés pillanatban talán 40 bőrfejűt össze tudsz szedni az egész országból. Mondjuk van még talán egy kicsivel több, akikről nem tudok, de ekkora létszámnál szinte az összeset ismerem. Ez mindent elmond. Remélhetőleg a Last Seen Laughing segít majd a hajvágásban. Megalakulásunkkal kissé felkavartuk a dán undergroundot, aminek következtében mindenféle alak feltűnik a koncertjeinken. Ezek közül talán néhánynak megtetszik majd, amit lát, és megváltozik, ki tudja?
Az albumot hallgatva csak egy dán nyelvű dal tűnt fel. Miért énekeltek javarészt angolul?
Valójában nem egy, hanem két dán számunk van: a Taesk és az Ingen Fejl. Kressel az angol a második nyelvünk. Könnyen írunk angol szövegeket, egyszerűbb kifejezni magunkat ilyen módon, ami a dánban bonyolult lenne. Minden az írás pillanatától függ, hogy milyen hangulatban vagyunk, amikor dalszerzésbe kezdünk. Legtöbb szövegünk olyan sorral kezdődik, ami először beugrott, és meg is maradt a fejünkben. Ez lehet angol, vagy dán.
Van egy 7"-esetek The Boys with the noble hearts címmel, ami igen kevés reklámot kapott.
Ez a kislemez sosem került kiadásra, a legbénább indoknak köszönhetően, amit valaha hallottam!! Eredetileg a bevétel egyik koncertünk utazási költségeit fedezte volna. De a vége az lett, hogy a szervező fuvarozott el minket a helyszínre. Hülyeségeket mond, aztán ő maga is elhiszi ezeket. Mi viszont már nem hiszünk benne! Nevet nem mondanék.
Nemrég érkeztetek haza a németországi turnétokról. Milyen volt?
Kiváló. Hatalmas köszönet a Randale Records-os Dianának és Svennek, hogy mindent megszerveztek. Az első állomás Berlin volt, ahol csak mi léptünk fel. Jó kis koncert volt, szerintem sok rajongót megnyertünk magunknak aznap este. Mivel nem ismertek minket, igencsak meglepődtek, s fel is lelkesedtek. A következő nap Delitzschbe látogattunk, ami egy kisváros Lipcse mellett. A házigazda banda a Goitsche Front volt (sok rajongóval), s fellépett a svéd The Clichés is. Még egy emlékezetes éjszaka, és a turné állomásai közül itt voltak a legtöbben. Sose láttam még akkora backstage-et, mint ott. Az afterparty is ütött! Utolsó fellépésünk Münchenben volt a Mummy's Darlings-zal, zeneileg ez volt a turné fénypontja, mindegyik banda kitett magáért.
Vicces lehettem, mikor az utolsó estén annyira berúgtam, hogy úgy kellett kivinni a turnébuszba, hogy aztán abban essek össze. A járgány a helyszín mellett parkolt, ahol a buli után rengeteg részeg gyűlt össze nagy hanggal, de én ebből semmit nem érzékeltem. Biztos jót nevethettek rajtam. A banda többi tagja legalábbis ezt tette! Emellett nyilvánvaló, hogy nyolc ember egy mikrobuszba zárva órákon át képes mindenféle őrültségre, melyeket leírni hosszadalmas lenne. Az a hétvége olyan élmény volt, amit nehéz írásban visszaadni.
Ezenkívül mikor és merre jártatok már külföldön? Milyen volt a fogadtatás, és mennyien ismerték a dalokat?
Augusztusban a Rebellion Festival ideje alatt játszottunk Blackpoolban egy alternatív Oi! koncerten, ahol fellépett még a Skinfull, a Pressure 28, a London Diehards és a Blackout. Kirobbanó volt! A mostani turné előtt egyszer már játszottunk Németországban, februárban egy wegelebeni estén az Evil Conducttal, a Black Mariahszal, a Rhytm 'n' Boots-cal és a Rawheads-dzel. 2009-ben a szokásos évi norvég bőrfejű rendezvényen, az Oslo Skins Julebloton jártunk a The Phantoms-zal karöltve. Ezek az esték mindig nagy élményt tartogatnak. Svédországban már háromszor is jártunk. Először tavaly szeptemberben a carlskrona-i Oi! The Weekenden a Booze & Glory, az Agent Bulldogg, az On The Job, A Glory Boys és a Vindicate This! társaságában. Második svéd kiruccanásunk a malmö-i Club Pogóba vezetett idén januárban, ahova követett minket a Skinfull és az Oldfashioned Ideas is. Legutoljára náluk júliusban jártunk, a göteborgi Templars-koncerten, ahol mellettünk a másik előzenekar a The Clichés volt. Mivel mindezen szervezések közül csak kettő esett a lemez kiadása utánra, így nem sokan voltak, akik ismerték volna a dalokat. De mindig van egy-két elevenebb figura, akik éneklik a Myspace-re és Facebookra kiposztolt számok egy részét. Azt is jó volt látni, hogy szinte minden fellépésünkön megjelentek dánok, akik ismerték a szövegeket, velük ment is a singalong. Ez mindig megborzongat, és kiérdemlik, hogy figyeljünk rájuk! Ezúton is köszönet nekik.
Karácsonykor jelenik meg egy válogatás, amin ti is szerepelni fogtok, hogyan merült fel a nevetek a kiadónál?
Az amerikai Black Hole Records az ünnep idején adja ki immár harmadik alkalommal a Cashing In On Christmas című lemezt, ami minket is érint. Még csak a borítótervet láttuk, de az abszolút jól sikerült. Igazából nem tudom, hogy kik kerülnek fel rá mellettünk, de már várom a listát. Bandánk nevét egy ismerősünk dobta fel, aki a német Contra Recordsnál dolgozik. Először nekünk mesélt a lehetőségről, aztán a Black Hole-t tájékoztatta, akik meg is kerestek minket. Ehhez kapcsolódik, hogy a számunk felkerül egy split kislemezre is, amin szerepel még baráti zenekarunk, a The Guv'nors, akik szintén helyet kaptak a karácsonyi válogatáson. A 7"-es pedig a Randale Recordsnál lát napvilágot.
Záró gondolatok?
Köszönöm az irántunk való érdeklődést, az interjút! Terjeszd a nevünk, és győzz meg mindenkit, hogy fizessen be az albumunkra! Szívesen fogadjuk a szervezőket, hogy megdobjanak minket egy-egy koncertdátummal! A Last Seen Laughing jövője számos koncertet, turnét és kiadványt tartogat, érdemes lesz ránk figyelni.
lastseenlaughing@gmail.com
