Főoldal Hírek Magazin Koncertek Galéria Fórum Linkek
Bejelentkezés





Még nem regisztráltad magad?
Itt megteheted.
75 percnyi varázslat
Bad Manners Pozsonyban

6 hosszú évet kellett várni, hogy a londoni legenda ismét elérhető közelségbe kerüljön. A néhány napos európai turnéjuk Bécset és Pozsonyt is érintette, s mivel a szlovák ska közönség hírneve messze elterjedt, ezért utóbbira esett a választás. Jó döntés volt.


Beküldve: 2011-10-05, 14:33

Több emberre számítottam, de kedd lévén nyilván nem mindenki tudta megoldani, hogy el tudjon menni. Azért így is összejött kb. 150 ember, és a kisterembe szervezték az estét, mindent egybevetve nem is lett volna szükség nagyobb helyre. A biztonsági intézkedéseket kissé túlzónak találtam, a kocsmai részről nem engedtek be korsóval, miközben a színpad melletti kisebb teremben, egy pultnál lehetett üveges és korsó sört is kapni. A motozást szintén feleslegesnek éreztem, nem volt aktualitása, mert az egész este balhémentesen, gyanús arcok nélkül zajlott le. A koncertteremben tilos volt dohányozni, s csak két embert láttam, hogy ezt megszegte, az egyik valami idősebb arc volt az előzenekarokon, a másik pedig egy lány az afterparty-n, úgyhogy pozitívum, hogy füstmentesen kerültem haza, inkább izzadt volt az ingem, ami az este jó hangulatát kellően jellemzi.

Bár próbálom nem összehasonlítani a magyar és szlovák viszonyokat, a színteret, néhány különbség azért mindenképpen van. A 20.00 órás kezdést majdnem sikerült betartani, mert csak fél órás késéssel kezdett az első zenekar, a szlovák Cenzúra. Róluk eddig egy punk zenekar képe élt bennem, de egyetlen punk számukon kívül ska műsorral készültek, így már nem furcsállom, hogy ők is felléptek tegnap. Egyébként nem kell hosszú játékidőre gondolni, 25 perccel már sokat mondok. Ekkor még csak nem is éledeztek az emberek, jó, ha hárman táncoltak elöl, a koncert említésre méltó pontja az volt, hogy a Bad Manners énekese, Buster illúzióromboló szandálban átsétált közöttünk. Meg is rökönyödtem, hogy milyen alacsony, a képekről ítélve egy 2 méteres emberre számítottam, habár súlyban még mindig verhetetlen. A Cenzúra ismertebb feldolgozásokat nem játszott, meglepő volt a szintetizátoros, aki egyik pillanatban billentyűzött, a másikban felvette a harmónikáját.
 
A német Grover Records disztrózott a helyszínen, de csak gyorsan átfutottam, mit is árulnak, egyrészt nem voltam kíváncsi az újranyomott bakelitekre, az újhullámos ska picture discekre, a felvarrókra, a kislemezekre pedig nem volt pénzem, ezért inkább nem merültem el bennük, s a ruhák is teljesen átlagosak voltak. Rövid szünet után kezdett a szintén szlovák SkaFander. Náluk az tűnt ki, hogy letisztult ska/rocksteady banda létükre két gitárral álltak fel. A fúvós szekciójuk két szaxofonosból állt, ami miatt kissé előítélettel voltam feléjük, hogy mit is hoznak ki ebből a hangzásból (de aztán elfelejtettem, mert a Bad Mannersben is dupla szaxofonnal operáltak). Itt már feléledt a közönség, 10-15 ember is táncra perdült, s a többiek közelebb húzódtak, bár a legtöbb koncerten szokásos félkör-formát itt is felvették. Vicces volt látni, ahogy két heteroszexuális skinhead egy lassabb dalra kézen fogva, általános iskolások módjára körbe-körbe ugrál, miközben mindezt nevetve/csodálkozva/irigykedve nézte egy korosabb társaság, talán ők sem tudták hova tenni a látottakat. A SkaFander setlistjébe már jócskán bekerültek a feldolgozások, úgymint a This is England által híressé vált Morning Sun, vagy a skinhead reggae klasszikus Liquidator. Változatos, pörgős koncertet adtak, de 22.00 előtt véget is ért.
 
Egy fél órás szünet után csapott a húrok közé a zenekar, akik miatt mindenki összejött, az 1976-ban alakult Bad Manners. Épp a földre nézve, elgondkodva álltam, amikor a tagok megjelentek a színpadon nagy üdvrivalgás közepette, erre fel is kaptam a fejem, és gyorsan kerestem elöl egy helyet. Egy kis csalogatás után Buster is kidugta a fejét, s rögtön bele is kezdtek a szokásos This is Ska-ba. A hangulat innentől fogva leírhatatlan. Legalábbis nehéz szavakat találni arra, ami bő másfél órán keresztül történt. Szerencsém volt, mert az összes játszott számot ismertem, így a több mint húsz dalból álló setlist nem okozott meglepetést. Bár a Bad Manners esetében főleg a Two Tone dallamai a meghatározók, befért egy-két olyan lassabb nóta is, mint a Walking in the sunshine vagy a Feel like jumping. Itt persze már tömve volt a hely, de azért furcsa volt, hogy az első 4-5 sor féktelen tánca mögött a hátsók csak álltak és néztek. Volt egy-két figura, akik nem bírtak magukkal, és bepogózták magukat középre, lökdösve mindenkit, de az általános "heringpartin" kívül túl sok zavaró tényező nem volt. A régi, kopasz, félmeztelen gitárost felváltotta az alteregója, aki szintén piros Martensben, tar fejjel pengetett, de őszülő körszakállban kissé oroszosan nézett ki. Ő volt az, akiről koncert után azt hittük, hogy az első sorban lévő emberekkel akar pacsizni, de ez annyit jelentett, hogy a végig vele szemben álló szlovákot "fenyítette be", idegesnek tűnt, aztán el is vonult, nem tudom, mi lehetett a baja, a kordon miatt tettlegességről amúgy sem lehetett szó. Azt tudtam előre, hogy You Fat Bastard!-ozni kell, viszont beigazolódott a sejtésem, miszerint ennek nem lesz nagy keletje, mert a közönség nagy része nem tudja, hogy ez nem sértés, hanem a hódolat kifejezése. Először maga Buster szájából hangzott el a kifejezés, és csak a koncert vége felé, plusz a visszahívásokkor kiabálták legtöbben. A mellettem álló rákezdett egyedül, a második szólamra én is bekapcsolódtam, amire felbátorodott, és már ketten ordítottuk, de a körülöttünk állók csak furcsa fejjel néztek, aztán nagy nehezen leesett sokaknak, hogy ez tulajdonképpen már-már protokoll, s bele is borzongtam, mikor vagy egy tucatnyian skandáltuk. Visszajöttek, először Buster nélkül nyomták a Don't knock the baldheadet, majd természetesen a Lip Up Fatty következett, ami után azt hittem, vége is, de zárszóként eljátszották még a Can-Cant. Javában skankingelek, amikor azt veszem észre, hogy a mellettem álló meg akarja fogni a bal kezem, ránéztem, és akkor állt össze a kép, hogy 3-4 ember már összekarolkozva járja a kánkánt. Ugyanezt tettem a Cenzúra énekesével, aki a jobbomon állt, szintén zavarodva reagált arra, hogy próbálok belékarolni, de csatlakozott ő is, a végére 8-10-en lehettünk, szép látvány voltunk. Az utolsó versszakokra felbomlott a tánccsoportunk, s skanking közben alig kaptam levegőt, nem voltam még ilyen koncerten, ahol ennyire kifáradtam volna egy szám alatt, mintha 400-as sprintet futottam volna, úgy éreztem magam. Felejthetetlen élmény, az év koncertje.

Menü
A fórum legutóbbi hozzászólásai
Koncertek
2014-10-12, 19:07 | gabo
Beszélgetés külföldi zenekarokról
2014-09-17, 07:15 | Doslovits
Magazin
2014-04-10, 20:58 | rekaphc
Filmek
2013-01-02, 23:50 | lelkesz
Top 5
2012-12-27, 10:45 | razak
Öltözködés
2012-09-30, 09:34 | Doslovits
Fanzinek
2012-08-25, 16:39 | podravka
OFF TOPIC
2012-01-17, 13:47 | skaos
Labdarúgás
2011-07-22, 17:08 | Coimbra
Lemezbörze, disztrók
2011-06-30, 23:26 | fuksz
  www.skinhead.hu - Minden jog fenntartva.
Honlaptérkép
Impresszum
Rólunk