Kérlek mutasd be a zenekart, mesélj a történetéről és a tagjairól!
1986-ban kezdtük, egy évvel a tagok keresése után, hogy kitörjünk a külvárosi unalomból. Négy haver voltunk, akik általában együtt lógtak, söröztek, bajba kerültek, és úgy gondoltuk, egy banda alapítása vicces lenne. A szobámban próbáltunk, a szüleim nagy örömére.
Egy évvel később, új próbahely birtokában már koncertjeink is voltak, de 1988 elején Michael, a basszusgitáros kilépett, s a helyére jött Jens. Ezzel a felállással készítettük Livsstil (Életmód) című első albumunkat 1990-ben, de különböző okok miatt ez csak 1992-ben került kiadásra. Az egyik problémánk az volt, hogy Jensnek munkahelyi feladatok miatt tovább kellett állnia, ezért ismét szükségünk volt egy basszerosra. Ő lett Jarl, akivel a második lemez, az Ett Tusen Glas (Ezer üveg) készült. Jarl 1995-ben lépett ki, akit Olof váltott, de bevettük Johant is, aki szintén játszik a második albumon, ő lett a szaxofonosunk és a billentyűsünk. A 90-es évek végére gitárosunk, Andreas döntött úgy, hogy távozik, ezért az évezred utolsó éveiben mindig más volt ezen a poszton. A millennium első éveiben Olof Svájcba költözött, ezután évekig nem zenéltünk. Miután újra összeálltunk, Magnus már nem óhajtott dobolni, és Johannak sem volt kedve zenélni, úgyhogy a felállás így alakult: a régi basszeros, Jens vette kezébe ismét a négyhúrost, én, Thomas lettem az énekes, továbbá három barátunkat sikerült beszervezni, akik az Antipati tagjai: Johan a dobos (nyilván egy másik Johan, az első képen jobbról a második - fordítói megjegyzés), Robert és Radar pedig gitárosok.
Kinek az ötlete volt a reunion?
Hivatalosan sosem oszlottunk fel, úgyhogy szerintem nem beszélhetünk normális újjáalakulásról. Néhány régi tag nem igazán szerette volna folytatni a zenélést, ezért is kerestünk új srácokat. Az ötletet egy volt tagunk születésnapi partija adta, ahol felléphettünk, emiatt tértünk vissza Jensszel a próbaterembe.
A Randale Records újra kiadta két albumotokat bakeliten, tervben van a CD-s megjelenés is? Személyesen melyiket szereted jobban?
CD-n is napvilágot lát a Livsstil és az Ett tusen glas ősszel, kiegészülve bónusz számokkal, melyek válogatásokon jelentek meg. Hirtelen azt mondanám, a bakeliteket jobban szeretem, de néha, bizonyos zenekaroknál a CD-s megoldás jobban tetszik. A bakelit az, amin én is felnőttem, így azzal szimpatizálok.
Dolgoztok új számokon? Mikorra várható új album? Svédül vagy angolul fogtok énekelni?
Elkezdtünk írni néhány dalt, de vannak olyanok is, amiket már évekkel ezelőtt megírtunk, de felvételre sosem kerültek. Az újakat előbb el kell próbálni, és addig biztos nem adok ki semmit, amíg elég jónak nem találom. Szerintem svédül folytatnánk a munkát, de egy kis angol is becsúszhat.
A régi lemezeken volt szaxofon és billentyű is. Ezek az új dalokban mennyire fognak megjelenni?
A számoktól függ. A régi felállásban ott volt nekünk Johan, aki mindkét hangszert meg tudta szólaltatni, ma talán csak stúdióban lehetne ezeket felvenni, élőben nem tudom, hogy használnánk-e őket.
Van-e különbség a régi és a mostani svéd színtér között?
Igen, a mai egyértelműen a legegészségesebb, ami valaha létezett. Ezt nemcsak a zenekarok száma miatt gondolom így, de a klubok is megfelelők, sőt, szerintem még a ruházkodás is egyre igényesebb. Úgy tűnik, a politikát is sikerül a minimumra szorítani, ami jó dolog. De azt kell mondjam, a mai színtér nagy része nem lett volna tagja, vagy nem húzta volna sokáig a 80-as években. Nem akarok öntelt lenni, de teljesen más világ volt akkor, mint most. Semmit sem számított, ha csak öltözködni tudtál, és képtelen voltál megvédeni magadat és társaidat. Ma skinheadnek lenni nem annyira megbélyegzett, mint akkor volt, legalábbis Svédországban. Régen a rendőrség folyton a nyakunkon csüngött. Bármilyen ürüggyel, amivel előjöttek, sittre vághattak, vagy csak megállítottak minket, hogy óránként ellenőrizzenek. Nem volt olyan hétvége, hogy valakit ne zártak volna be, vagy ne lett volna valami balhé. De ha nem a zsaruk, akkor megtalált egy másik banda bárhol és bármikor, legalábbis ha többen voltak. Ma már a média sem dicsekedhet a skinheadek által elkövetett (valós, de leginkább valótlan) bűnökkel, bár néha még így is megkapjuk a magunkét.
Mielőtt legálisan ihattunk volna a kocsmákban, vagy lopnunk kellett a sört, vagy megkérni egy idősebbet, hogy vegyen nekünk, így gyakran az utcán lógtunk, vagy a The Helicopter nevű helyen, ami egyfajta találkozóhely és főhadiszállás volt számunkra. Ma a fiatalok parkokba mennek, ami nyilván sokkal kényelmesebb, és a rendőrség is ritkábban zaklat ott, ha inni akarsz. Bár ha betöltöttük a 18-at, az se jelentette, hogy kiszolgálnak. Ma könnyű kocsmázni, de akkor ez még nem így volt. Általában a fél péntek estét azzal töltöttük, hogy olyan helyet találjunk, ami hajlandó kiszolgálni, és akkor ott maradtunk, amíg csak lehetett. Legtöbbször két hétig tartott, míg ki nem tiltottak, aztán a keresőbrigád ismét munkába kezdett.
Jelenleg többen is vannak, akik koncerteket szerveznek, klubokat tartanak fent. Az emberek pedig szórakozni járnak a koncertekre, nem verekedni, régen ez utóbbi volt a cél. Így a balhémentes környezetben többen is tűnnek fel, ami szintén dicséretre méltó.
Svédország híres a tehetséges zenekarairól, említenél néhány mai bandát, akikre érdemes figyelni?
Nem igazán tudom, hogy kiket tekintsek új hullámos zenekaroknak, mert akiket lejjebb felsorolok, azok közül néhány már feloszlott. Az Antipati nagyon jó, és nem csak azért mondom, mert három tagjuk nálunk játszik. Érdemes még utánajárni a következőknek is: The Lowlifes, Torpedo GBG, Prins Carl, Oldfashioned Ideas, Vindicate This, és ott van a legújabb formáció, a Projekt 9.
Volt szó európai turnéról, vagy bármilyen külföldi koncertről?
Jó lenne, de addig még sok munkánk van. Ha lesz rá lehetőségünk, nekivágunk! Játszottunk már Németországban, és ha minden jól megy, idén még kétszer visszatérhetünk oda. Tervben van egy belga kiruccanás, és egy spanyol is, ami még nincs teljesen lekötve. Itthon olyan külföldi zenekarokkal játszottunk áprilisban, mint az Angelic Upstarts, a The Business, a Major Accident és az Evil Conduct.
A koncerteken milyen arányban játszotok régi és új számokat?
Egyelőre csak a régieket, kiegészítve néhány feldolgozással. Ha írunk új dalokat, természetesen azokat is bevesszük a listába, de azt vettem észre, hogy az emberek általában a régi dalokat szeretnék hallani.
Utolsó szó jogán?
Köszönöm az érdeklődésed és a türelmed Michal. Elnézést a késői válaszokért! Szeretnénk játszani Csehországban (a Zona A-val 1994-ben Ausztriában zenéltünk együtt), úgyhogy ha bármi mód van rá, tudass róla.
