Szevasz, köszöntelek. Elején talán mondj magadról valamit, ki vagy, honnan, hány éves stb... 

Nos a nevem Vlado, 31 éves vagyok, prágai és a Bulldog fanzint adom ki, néha rendezek koncerteket, van egy Bulldog Music nevű kiadóm és két üzletem a Bulldog Shop és a Broken Heart shop. Az egyik kizárólag sportfelszereléssel, márkás ruhákkal és zenével foglalkozik a másik inkább a Punk, Rock, Ska és Rockabilly színteret látja el.
 

Már öreg rókának számítasz, ezért érdekelne, hogy kerültél a punkhoz?

Valójában a gyermekkoromba kell hogy visszanézzek. A nagynénim volt az első a prágai punkok közt és mi vele együtt éltünk a szüleimmel egészen hatéves koromig. Gyermekkorom óta hallgattam olyan bandákat mint a The Clash, Sex Pistols, Blondie vagy a Siouxsie and the Banshees. 1984-ben az anyám Magyarországról hozott nekem egy Sex Pistols felvarrót az ismert budapesti Hanky Panky boltból, egy évvel később nagyon megtetszett a Sigue Sigue Sputnik nevű banda, úgyhogy hajlamos voltam a hajkócolásra, provokációkra és a másságra. Később már nem volt visszaút, mivel nem úgy néztem ki, mint az átlag úttörők a fülbevalók viselése is valami elképzelhetetlen volt annak idején és a hetedikben pedig valami olyasmit hallgattam ami a Gothic Rock és a Punk között mozgott. Volt egy Igor Kozsevnyikov nevű tanárom, aki talán pont azért kedvelt meg, mert olyan lázadó és önfejű voltam. Haza szokott magával vinni és olyan kazettákkal látott el mint a Damned, Clash, Buzzcocks vagy a Stranglers. Akkor 13 éves voltam és PUNK voltam. Ez 1987-ben volt...
 

Ahogy már említettem öreg harcosnak számítasz már, hallottam hogy élőben láttad a HNF bandát, ráadásul hogy ittál is velük. Sok mindenki azt állítja, hogy ők elég beképzelt idióták voltak, amit te tagadsz. Érdekelne akkor valójában, ez hogy is volt, és mi a te véleményed róluk, mint emberekről?

Tudod a HNF főleg azért nem volt nagyon közkedvelt, mert Jihlaváról származtak, míg a punkok többsége olyan városokból származott, mint Plzeny, Prága, Olomouc vagy Brünn. Nem is hogy beképzeltnek tüntek számunkra, hanem inkább ilyen egész másoknak...nagyon elvontak voltak a világnézeteik, ilyen katasztrofálisak. Nem voltak pont alkoholisták. Lehet hogy a dobosuk, akit úgy becéztek, hogy „Nazi“ is rátett egy lapáttal, habár annak idején ezeket nem vettük még túl komolyan. Attól függetlenül a HNF-nek kiváló szövegeik voltak, és mint zeneileg, úgy szövegileg egyaránt eltértek a többi cseh punk zenekartól. Úgy játszottak, mint a Dead Kennedys, a dobosuk furcsa ritmusokat játszott és a szövegeik egyszerre voltak mérgesek és melankolikusak teli szomorúsággal és agresszióval....ennek köszönhetően váltak ismerté. Később Gothic Rockot kezdtek el játszani és ezt a természetes fejlődéssel, magyarázták. Miért is ne? Míg a többiek a hardcore punk vagy az Oi! után nyúltak a HNF a vámpírizmus sötét vizeit barázdálják. Nagyon nagy befolyással voltak rám, mint emberek majdnem ikonoknak számitottak nekem, persze a fiatal korom hatása volt. Mindenesetre láttam őket élőben, például 1988-ban a Rock Bilance-n Lucernában és az nagyon jó buli volt. 
 

Mi a véleményed az új bandájukról a XIII. Století-ról? Hallgatod? Nekem például nagyon tetszenek... 

Talán két albumot hallottam tőlük, de nem igazán hallgatom őket. Vannak  némi emlékeim a HNF-ről és arról az időszakról, amikor még, mint kis taknyos biztostűkkel a fülemben futkároztam – és nem akarnám ezt az érzést és az emlékeket elrontani...
 

Később skinheaddé váltál, tudod én nem igazán szeretem ezeket a változásokat, nem értem mit jelent mostanában ez az oriási büszkeség divat, de ez nálad valahogy máshogy kezdődött ha jól hallottam. És persze az időszak is egész más volt...

A változásom pontosan 1991-ben történt. Egy politikai punk bandában a Red Silas-ban játszottam, ez volt annak idején az első anarchista punk banda amelyre olyan bandák voltak hatással, mint a Crass, Conflict, Flux of Pink Indians, Disorder vagy a Discharge. Fiatal punkok voltunk és bevallom kurvára idegesített, mennyi forradalom utáni pseudopunk koldult a főállomáson, mennyi új „punk“ járt rendszeresen verekedni a Vietnámiakkal és a bevandorlókkal ezért reagálnunk kellett. Emlékszem mennyire utáltak minket a V.T. Marvin féle bandák és mi gyűlöltük őket. Mind forradalom előtti punkok voltunk, rossz tapasztalatokkal, harcoltunk a náci skinekkel, és csak a kinézetünk miatt vertek minket a rendőrök. Később átneveztük magunkat Bez milosti-re és afféle positive thinking hardcore banda voltunk aki a Kritická situace nyomait követte. Az énekesünk vegan és sXe volt. Ez mind 1992/93 táján volt, és akkor nagyon kezdett tetszeni a skinhead szubkultúra és főleg a befolyása az amerikai HC színtérre. Imádtuk a Warzone-t, Agnostic Front-ot a Slap Shot-ot, míg a többiek elmentek a Shelter felé, támogadták a Hare Krishnát vagy a 411 féle bandákat. Valahol máshol voltam, elkezdtem kiadni a Bulldog-ot és 1992-ben megalapítottam a SHARP – Czech section-t, ahol évek hosszú során egyedül maradtam...

1994-ben A Bez milosti szétesett a kemény nézeteltérések végett! Mindennek meg volt az oka. Rengeteg új úgynevezett punk, sok narkó, rengeteg ostobaság és klisé. Más akartam lenni és a skinheadek világa az igazi punk reális folytatásának tűnt, ezt ma is így érzem. 
 

Egy dolog, ami nagyon szimpatikus veled kapcsolatban az az, hogy vegetariánus vagy, és ha jól tudom, akkor már 15 éve. A skinheadek többsége, akiket ismerek csak az apolitikusságukkal, van elfoglalva és más, nem nagyon érdekli őket, hát még ez. Hogy hogy te mégis vegetariánus lettél? És a másik dolog ezzel kapcsolatban, hogy jutottál annak idején ehhez hozzá? Ahogy én tudom úgy 1990 körül ez nem volt valami egészen normális dolog és nem is igen léteztek szervezetek, akik erre a problémára felhívták volna a figyelmet...

Az elsők közt voltam, akik vegetariánusok voltak. Ez 1990 telén történt, amikor a haverommal Adámekkel a későbbi Red Silas „menedzserével“ mentünk a Budějovická metróállomásán cigiztünk, ittuk a sört és éhesek voltunk. Megkérdeztem tőle, „Nemeszünk egy hamburgert?“, mire ő „Nemeszünk, állatokat enni nem jó dolog“ – Ezzel kezdődött, ne keress benne semmi többet. Attól fogva ez így van és az összes akkori vegan sXe kids már rég, tömik magukat a hússal, az összes akkori banda tagjai, az anarchisták, de én nem...

És ne vedd ezt, mint valami nagy pluszomat, egyszerűen ez természetes és tovább nem érdekel. Nem tartok igényt arra hogy tagja legyek valami szervezetnek akik harcolnak az állatok jogaiért, az én lelkiismeretem tiszta és nem érdekelnek a legutolsó divatbéli dolgok.   És ami az „apolitikus“ skinheadeket illeti – nem mindenki tartja szükségesnek, hogy bizonyítson valamit, és agilis legyen olyan dolgokkal szemben, amelyeket nem igazán ért és melyekkel kapcsolatban nincs tényleges alternatívája. A politika, és főleg a szélsőséges, azoknak az embereknek a hobbija, akik vagy nagyon fiatalok, naívak vagy igazán kevés az igazi gondjuk.

Az élet politikája és az utca politikája sokkal értékesebbek, mint a múltszázadvégebeli politikai füzetek állandó ismételgetése. Órák hosszát tudnék írni erről, de nagyon unalmas volna. 
 

Az egyik válaszodban azt írtad te voltál a SHARP alapítótagja Csehországban. Nem azért, de nekem úgy tűnik, hogy most egyszerre rengeteg skinheadnél pont az apolitikusság a divat, vagy csak egyszerűen a jobboldaliság, például Brünnben nagy mértékben kritikus a helyzet te, ehhez hogy viszonyulsz?

Amióta az eszemet tudom, mindíg is elutasítottam a náci irányzatokat, mindíg is harcoltam a nácikkal és próbáltam végezni velük, akár a skinhead szubkultúrán belül vagy mint ítélőképes ember. Ugyanis a fasizmus és a nácizmus az nem politika hanem bűntény! Akár a nemzeti szocializmus vagy a Combat 18 mögé rejti el magát. Viszont ezt ugyanígy látom a politikai spektrum másik oldalával is, szóval ha valaki nagyon baloldalról próbálkozik ítélkezni egy skinhead fölött és lenácizni, csak azért mert az tudatában van a nemzeti érzelmeivel és a lojalitásával – mindíg a skinheadek oldalán fogok állni! Semmi sem fekete-fehér, úgy hogy nem veszem komolyan a lenácizást olyan emberektől akik az FSA-t  (Szociális Anarchisták Federációja) támogatják vagy benne voltak az AFA-ban, mert ezek egyszerűen mind elvakult vagy félig vak emberek és nem dönthetnek reálisan. Ki náci és ki már nem? Ezt nem egyszerű sem védni sem bizonyítani. Ismerek rengeteg kiváló skinheadet, akik csak provokálásként a vörösökkel szemben sieg heil-eznek viszont semmi problémájuk a feketékkel vagy a punkokkal. Nem tartozik a kedvenc szórakozásaim közé, de megértem hogy igényt tartanak rá hogy kigúnyolják a hülyéket. Persze rengeteg fiatal skinhead van, akik csak keresik önmagukat és akik magukévá vallanak mindent ami kommunista ellenes. És ez nem egészséges. Ha most konkrétan az Operace Artabanról van szó, csalódást kell hogy okozzak mivel én teljes mértékben kiálok mögöttük, és a basszgitárosukat Kabanost, egy kurvára korrekt arcnak tartom, akire mindazok akik feléje köpködnek, inkább felnézhetnének, mert nemsok embert ismerek, akik pontosan tudják mit csinálnak és azt amit csinálnak azt őszintén és jól csinálják. Apolitikusnak lenni, vagy inkább nem érdeklődni a politika iránt – az nem divat, az egy megszokott jel a skinhead mozgalomban, és megvédeni a szélsőséges befolyások és a politikai ifjúság sérelmei elől sokkal nehezebb, mint olcsón elfogadni akármelyik politikai doktrínát. Mindenkinek megvannak a saját politikai nézetei, csak nem tartunk igényt rá egyfolytába beszélni róluk. Az életünk minősége valami másban rejlik.
 

Nem most konkrétan nem az Operace Artabanra gondoltam, pedig velük kapcsolatban is van pár élményem, de azt hiszem, hogy azt amit csinálnak inkább provokációnak szánják és mégha nekem ez nem is tetszik, nem  nagyon érdeklődöm irántuk. Inkább azokra a fiatalokra gondoltam, nem csak konkrét Csehországban, akik az előtt mind büszke SHARPok voltak, és most jobboldaliaknak vallják magukat, szidják a bevándorlókat, nácikkal barátkoznak és azzal magyarázzák ezt, hogy nem áll jogukban ítélkezni senki felett a hovatartozása végett stb.

Tudom miről beszélsz...ezek mind fiatalok és keresik önmagukat. Akárki volt SHARP és ma szégyenkezik ezért – őszintén, meg kell hogy értsd hogy a SHARP itt nálunk 1992 – 1996-ig működött és a világban 1987 – 1992 között, amíg az egészet nem kezdték el inteligensen kezelni a baloldaliak – lehet hogy ez az oka annak, hogy miért nem akar ezzel a skinheadek fiatal generációja egyetérteni. Láttad valamikor a norvég SHARPok képeit Smash Communism pólókban? Én igen, tudom miről van szó és tudom hogy az egész RASH, Redskin hidegen hagy és enyhén sem súrolja azt amiről én azt hiszem hogy köze van a skinheadségnek.

A nácikkal való barátkozás... Erre sincsen egyszerű válasz. Nehezen fogod verni a saját testvéredet, a régi osztálytársodat, gyermekkori barátodat csakis, azért mert más nézetei vannak. Azon hogy „Mindenki ismeri a saját náciját“ van valami igazság. Én ismerek száz ex-White power skinheadet, néhány mostani WP skinheadet – tudunk egymásról, ismerjük a nézeteinket és tudjuk, hogy nem változtatjuk meg egymást – ez a tapasztalattól függ. Sosem fogok velük vadászni a színesbőrűekre és könnyen meglehet, hogy egyszer jól agyonverjük egymást, ezzel számítani kell, de amíg ez be nem következik, viselkedhetünk olyan emberek módján, akik tudnak beszélni, gondolkozni, írni és olvasni... 
 

És mi a véleményed a RASH-ról? Ha jól emlékszem írtál ellenük egy szöveget. Szerintem rengeteg skinhead a RASH-t főleg a nagy „R“ betű – (red=kommunisták) miatt ítéli el. De talán mindenki tudja, hogy a kommunista szó itt valami egészen mást jelent, mint ami 1989 előtt volt. Sokan a bolsevizmussal rakják kapcsolatba, és az az érzésem, hogy direkt ennyire elvakultak, vagy tényleg nem értik miről van a szó. Hiszen a kommunizmus eredeti gondolata teljes mértékben más és egyáltalán nem rossz és erről van itt szó nem?

RASH – Mit akarsz hallani? Mike Butcher – ortodox leninista, RASH Madrid – bolsevisták, Opció K-95 – Sztálin és Szovjetúnió imádók, Bolchoi – a nevük önmagáért beszél...lehet hogy a Brigada Flores Magon, akik anarchisták, néhány baloldali skinhead akik megtagadják a bolsevizmust, de ez mind nagyon silány vigasz a RASH mozgalomnak. Miért nincsenek RASHok Angliában, ahol született a skinhead kultúra? Ezek azok a kérdések amelyeket felkéne tenned önmagadnak. Figyelem a redskin mozgalmat a 80-as évek végétől és bevallom, zeneileg nagyon tetszenek az olyan bandák mint a Redskins, Blaggers ITA, Partisans, BFM, Rear Gunners vagy az Erode, de sohasem fogok egyetérteni azzal a politikával, amelyet ezek a kölykök a fényes nyugati országokban támogatnak. Visszetérve a kérdésedhez, a „Fuck the RASH“ című szöveget a The Protest basszgitárosa írta, azt hogy én írtam, az csak egy brünni komunista lap újabb igazságtalansága, amely már rég nem létezik. Azért hiszik még ma is a kölykök, hogy én voltam az aki ezt a „Fuck the RASH“ szöveget írta. Mindenesetre akár mikor aláírnám magam a szöveg alá...

És a komunizmus eredeti eszméi? Ne haragudj rám, de az az eszme, amely megengedi, hogy az ő diktatúrája alatt gyilkoljanak, és kínozzanak és amelyik később a családok millióit sodorja szenvedésbe, vagy egyenesen a halálba, az nem más mint fasizmus. Ráadásul az emberiség alapszabályai ellen megy, az egyéniség és szabadság álmai ellen. Nem leszek diplomata, húzzanak a faszba!
 

Jólvan, hagyjuk a politikát, csak azt akarom mondani, hogy én nem vagyok kommunista, nehogy még megrágalmazzanak. Pár év elteltével boltot nyitottál, ehhez bátorság kellett, nem de? Ma már két boltot üzemeltetsz. Mikor jutott az ötlet először eszedbe és mikor hoztad létre az egészet?

Ez csak kényszer volt. Egyszerűen nem bírtam volna elviselni magam felett egy korabeli főnököt aki ráadásul szemlátomást fölérendelten viszonyult volna hozzám, míg én azt hinném róla, hogy egy beszari féreg. Fogtam magam, és elmentem egy jól fizetett cégből, és néhány lemezzel nyitottam a Patrik barátommal (Bass Riot Records) egy kis boltot lemezekkel és CD-kel. Később átköltöztünk egy nagyobb térségbe Vrsovicén, ahol máig is működik a Bulldog Shop. Egy kisebb bolt volt Hradec Královéban is, de ez már a Patrik aktivitása volt – azt hiszem hogy amióta kettéváltunk, nem fog neki menni. Én jelenleg egy másik boltot nyitottam, amelyben olyan Rock and Roll és Punk ruhákat árulok, amelyeket hozzánk nem nagyon hoznak be. Azt hiszem hogy bátorság volt a kezdetektől fogva – mivel a megvalósításához pénz kellett és nekünk igazán egyikünknek sem volt pénze. Ennek ellenére a Bulldog Empire egy gigantikus céggé vált, amely a Bulldog Team elszántságának köszönhetően mindent elért és ez nem csak a cikkek mennyiségét jellenti. Az első Bulldog Shop megnyitásától már eltelt négy év, remélhetően, minden működik majd simán tovább, talán van néhány odaadó vevőnk és látszik, hogy ezt nem lehet csak pénzért csinálni. 
 

Jólvan haladjunk tovább. Két gyereked van és feleséged. Tudod számomra ez nagyon furcsa, akárhogy nézem, ebben a „színtérben“ nem sok mindenkinek van gyereke a te korodban. Nem furcsa számodra, hogy eljársz koncertekre ahol csak tíz évvel idősebb gyerekek futtkosnak a fiadnál és isznak ott és rendetlenkednek? Hogy látod a saját jövődet? Nem lesz számodra nehéz mindíg fiatalnak maradni és közben tiltogatni, nevelni stb?

A barátaim többsége akik aktív skinheadek voltak a 90es években, mind nősek és gyerekeik vannak. Itt-ott találkozunk, de ez valamivel másabb generáció mint a mai. Már nincs annyi idő az ivászatra, koncertekre és a bulikra, de amit átéltünk azt teljes mértékben kihasználtuk és az élményekből egy életre elegünk van. Valamikor keményebb volt az egész számunkra, erőszakossabb, de egyaránt őszintébb is. Ezt azért tudom megítélni mert még ma is része vagyok ennek a színtérnek. Alapjába véve, számomra az egész nem furcsa – sok barátom van Angliában, akiknek a gyerekei skinheadek, ők maguk skinheadek és a szüleik is skinheadek voltak – ez kivétel, de ismerek ilyen példákat is. Lehet hogy ez az egész a neveléssel kapcsolatos érzésekkel függ össze, nehéz megítélni. A gyerekeimet nem szeretném verni, éljék az életüket legalább annyira tarkán mint én, van saját választójoguk. Természetesen büszke leszek, ha azt az utat vagy hasonlóat választják majd mint én vagy a feleségem és mindíg vedő kezet fogok felettük tartani, hogy nekerüljenek a narkó, prostitució csapdájába és ne éljenek nyomorúságos életet mint sokan mások. Hiszen a gyerekeim, a vérem a büszkeségem.
 

Bazdki, tiszta emo, szépen megírtad. Most még érdekelne egy dolog. Úgy két évvel ezelőtt készítettél egy interviewt egy brünni lap számára, ahol azt írtad a homoszexuálisan orientált emberekről, hogy a társadalom söpredékéről van szó, és hogy a 99% nem képes igazán szeretni és promiskuit életet él stb. Kérlek szépen, erre hogy jöttél rá? Én az ellentétjét vallom...és az ember ráadásul nem tehet róla, hogy milyennek születik. Mit szólnál hozzá, ha netalántán valamelyik a gyerekeid közül homoszexuális volna? Ugyanúgy elítélnéd? És még egy dolog. A chaten az interneten egyszer azt írtad, hogy a homoszexuális embert sosem fogadnád el mint skinheadet, csak mint barátot, ezt nem nagyon értettem...

Nagyon felszínesen olvasol. Azt írtam, hogy a tapasztalataim a homoszexuálisokkal olyanok, ahogy leírtam. Sokat ismerek, a környékemen vannak, abban a házban laknak ahol én és voltak kollegáim is homoszexuálisok. Szóval ezek voltak a tapasztalataim, hogy úgy élnek mint a disznók, homoszexuális klubbokat és mozikat látogatnak, rendetlenül élnek és promiskuiták. A feleségem mint volt fodrásznő homoszexuális fodrászokkal és kozmetikusokkal dolgozott – ő megerősíttené a nézetemet. Nem azt mondom hogy ostobák, vagy rosszak. Csak úgy élnek ahogy nekem ellenemre volna. Legalábbis azok, akiket ismertem. Ne akard megváltoztatni a nézeteimet csak azért mert nem modern vagy mert pont nem politikailag korrektek. És a homoszexuális skinheadet tényleg nem fogadnám el. Itt bemásolnám a nézeteimet egy vitából a Gayskinekről, amelyet nemrég írtam, talán segít egy kicsit megérteni a nézetemet: „Ezek nem igazi skinheadek, ez csak egy fétis amely a skinhead szubkultúrán épült fel úgy a 90-es évek közepén. Ugyanolyan ez mint az a fétis ami a gay közösség számára a 70-80as években volt, hogy úgynéztek ki mint a motorosok vagy a Hells Angels tagjai. Tíz évvel később a skinhead egyenruha a gayek többségének a fétisévé vált, így például az Angliában úgyfognak rátok nézni mint egy homoszexuálisra mert ez az image a homoszexuálisoknak közel áll. A 90-es évek végén voltak szervezetek mint például a GASH (Gay Aryan Skinheads), G.S.G. (Gay Skinhead Group) vagy a „GSM“ (Gay Skinhead Movement), de ezek csak néhány tagból áló szervezetek voltak. Alapjában véve a GSG és a GSM – SHARP csak a skóciát, waleset és angliát képviselték. A GASH amerikai érdekkört képviselte. Nicky Crane, a Ian Stuart barátja, a NF és BM tagja, egy skinhead amelyet az Strenght Thru Oi! lemezborítójáról ismerhetünk, 1992-ben bevallotta a homoszexuális orientáltságához a BBC dokumentumfilmjében Skin Complex – Gay Skins. Megvetették és három évvel később HIV vírus fertőzésben hallt meg. Ugyanez a sors jutott a Michael Kuhnenra, az FAP - német náci párt tagjára. Ezek kivételek, amelyek ugyan erősíttik a szabályt, de a skinhead színtér világszerte ismert a negatív hozzáállásáról a homoszexuálisokkal szemben. A gay közösség állándóan keres magának különféle fétis fajtákat – példáként vehetjük a homoszexuális együttest a közismert Village People-t, amely rendőrből, motorosból, cowboyból, indiánból és építész munkásból állt össze. Az utolsó években a skinhead aggresszív egyenruhája lett a fétisük...

Ennyit a gayskinekhez – egyszóval szúnyogból csinálnak elefántot, és ez jól jön mindazoknak, akik kiszeretnék gúnyolni vagy virtuálisan megtámadni a skinheadeket. Lehet egy újabb ok ahhoz, miért szeretni a homoszexuálisokat, úgy ahogy a szélsőséges politikusokat, újságírókat és azokat akik szenzációk után vágynak...“
 

Értem azt a skinhead kultúráról, de a maradékkal nem értek egyet. És a végén hadd kérdezzem meg, hogy látod te a jövőt, nyáron vajon hova mész szabadságra?

Nem a szokásom úgy válaszolni ahogy ezt elvárják tőlem, hogy szépítsek magamon vagy legyen több barátom. Úgy válaszolok ahogy igazán érzem és gondolom, hogy ne kelljen hazudnom. Szerintem így nagyobb az egésznek az értelme. Most voltam a Turbo Negro és Peter Panon Lipcsében és kiváló buli volt. Berlinbe készülök menni a Backyard Babies és a Social Distortionra,  a szabadságomat illeti – nem ismerem ezt a szót. Komolyan nagyon sok dolgom van az üzletekkel, az újságommal és a CD-k kiadásával...