A borneói asszonyok különleges, aprólékosan kidolgozott, csipkekesztyűhöz hasonló mintákat viseltek alkarjukon. Ennek egy eladósorban lévő lánynál nagy jelentősége volt, előnyös házasságkötése szempontjából. A csukló és az ujjak körüli tetoválás a hit szerint megvédett a betegségtől. A tetoválással mindig valamilyen hovatartozást fejeztek és fejeznek ki ma is. Régen valamely törzshöz, társadalmi osztályhoz, manapság inkább bandákhoz pl. Hells Angels), szervezetekhez tarozást vagy életfelfogást fejez ki. Mozifilmekben számtalanszor láthatjuk, hogy emberek titkos szervezetük jeleit viselik magukon. Az ősi hit, hogy a tetoválás viselője magában hordozza az azt ábrázoló állat szellemét, még ma is él bizonyos formában. A tigris, cápa és a ragadozó madarak mind a vadságot, a kegyetlenséget szimbolizálják. Az írott történelem szerint a legkorábbi tetoválások Egyiptomban, a nagy piramisok építése idején készültek (kétségtelenül sokkal korábbról ered). Az Egyiptomi Birodalom terjeszkedésének következtében a tetoválás művészete is elindult világhódító útjára. Az arab, perzsa, görög, és krétai kultúrán keresztül továbbfejlesztve jutott el Kínába is i.e. 2000 körül. A görögök felderítőik azonosítására és rangjuk jelzésére, a rómaiak pedig bűnözőik és rabszolgáik megjelölésére használták. Az Ainu nép társadalmi rangjuk szerint viselt tetoválást. Ők honosították meg ezt a művészeti ágat Japánban, ahol leginkább vallási és szertartásos szerepe volt. A Dayak harcosok a levágott fejek számának függvényében viselhettek tetoválásokat. Polinéziában így jelölték a különböző közösségek, családok tagjait és azok rangját. A Polinézek hozták a tetoválás művészetét Új-Zélandra, ahonnan az arctetoválás az u.n. Moko származik, melyet ma is használnak.

A Mayák, az Inkák, az Aztékok és a régi Britonok is szertartásos tetoválásokat használtak. Bizonyos népek családjuk címerét viselték magukon. Az alaszkai elszigetelt törzsek tetoválásainak stílusjegyei Ainu hatásról tanúskodnak. A Normann partraszállás után, mivel ők lenézték a tetoválást, évszázadokra eltűnt a nyugati kultúrából. Mialatt nyugaton csökkent a tetoválás jelentősége, Japánban egyre erősödött. Először csak a bűnösök megjelölésére használták. Aki először követett el bűnt, annak húztak egy vonalat keresztben a homlokán. A másodiknál hozzátetováltak egy boltív szerű vonalat, a harmadiknál még egy volalat. Ezután a tetoválás esztétikai szerepet is kapott. A Japánok sajátos viseleti stílusa 1700 körül alakult ki. Egyedül a kiráyi család tagjainak volt szabad díszes ruhát hordani. Ennek következtében a középosztálybeliek díszes, egésztestes tetoválásokkal ékesítették magukat ruha helyett. A nyugati kultúrába csak az 1600-as évek végén tért vissza a tetoválás egy tengerésznek köszönhetően. William Dampner egyik felfedezőútjáról magával hozott egy teletetovált Polinéz férfit Giolo Herceget, aki nagy szenzációt keltett Londonban. Ezután a londoniak örömmel fogadták a később sok felfedezőutat tett Cook Kapitány történeteit és a magával hozott művészeti alkotásokat és tárgyi leleteket. Visszatérve egy ilyen útról ő is elhozott egy tetovált Polinézt, Omai-t. Hamarosan a felsőosztálybeliek apró tetoválásokkal díszítették magukat, természetesen csak diszkrét helyeken. Rövid időn belül divat lett a tetoválás, ám széles körű elterjedése hosszabb időt vett igénybe. A kezdeti időben kézzel végezték a műveletet, 1891-ben viszont Samuel O'Rtiley szabadalmaztatta az első tetoválógépet. A kiindulópont Edison elektronikus tolla volt, mely tűvel és tintával csinált pontokat a papírra. A korabeli tetoválógép alkatrésze volt egy tekercs, egy cső és egy tűtartó. Ezek részei a mai tetoválógépnek is. A gép szabadalmaztatása után könnyen elérhetővé vált mindenki számára a tetoválás, így a felsőbb oszály elfordult tőle.A századfordulón a tetoválás jelentősége lecsökkent. A művészek a város elhanyagoltabb negyedeiben dolgoztak. A nagyon tetovált emberek cirkuszokkal járták a vidéket, mint szörnyeteg. Betty Brodbent a Ringing Brothers Circus-al utazott és az 1930-as évek sztrárja volt. Az évszázad nagy részében a tetoválás kulturális megítélése nem volt túl pozitív, mivel ezidőtájt illegális volt. A tetoválóművészek titkos szervezetekbe tömörültek, iskoláik nem voltak, ahol továbbadhatták volna tudásukat, és hirdetni is csak "szájról-szájra" tudtak. Az amerikai stílus szülőhelye a New York-i Chatham Square. A századfordulón ez a tengerpart volt a munkásosztály szórakozásának központja. Samuel O'Riely Bostonból érkezett és nyitott itt tetoválószalont. Vele dolgozott egy tanítványa Charlie Wagner, aki O'Riely 1908-ba bekövetkezett halála után, Lew Alberts-el kezdett vállalkozásba. Alberts tapétatervező volt, de művészi érzékét ügyesen használta a tetoválásban, és meghatározó alakja lett a korabeli tetováló művészetnek.

Mialatt a legtöbb vidéken hanyatlásnak indult, a Catham Square-en virágkorát élte a tetoválás. A művészek gyakran feleségükre tetoválva hirdették tehetségüket. Ebben az időkben kezdett népszerűvé válni a kozmetikai tetoválás (arcpír, színes ajkak, szemhéjvonal). Az Első Világháború idején a minták főként a bátorság és a háború jelképeire korlátozódtak. Az 1920-as években a szesztilalom okozta kedvezőtlen hangulat hatására a Catham Square elvesztette egykori varázsát. A tetoválás központja áttevődött Coney Island-re. Szerte az országban nyíltak már szalonok, de főként katonai, haditengerészeti bázisok közelében. A Második Világháború után a tetoválás iránti vonzalom és bizalom erősen megrendült. Ez javarészt az 1961-ben feltűnt Hepatitis-nek köszönhető. Az újságokban rémtörténetek jelentek meg vérmérgezésről, Hepatitis-ről, és más kórokról. Elsőként mégis New York kormányzata biztosította a tetoválók függetlenségét és ott lehetőséget szervezet létrehozására. Azonban az Egészségügyi Törvény megszegése miatt a Time Square és Coney Island-i tetováló szalonokat hamarosan bezárták. Ebben az időben nem volt könnyű tetoválást csináltatni New York-ban, de az emberek nem is nagyon akartak. A legjobb szalonok Philadelphia-ban és New Jersey-ben voltak, ahol még mindig legális és elfogadott volt. Hamarosan a helyzet kezdett jobbra fordulni. Lyle Tuttle jóvoltából helyre állt a bizalom a tetoválás iránt. Tuttle jóképű, érdekes ember volt, aki tudta, hogy kell használni a médiát. Főleg híres asszonyokat tetovált, nagy publicitással. Manapság a tetoválás egyre elfogadottabb, és népszerűbb, mint valaha. Minden társadalmi osztály tagja keresi a legjobb tetováló művészeket. A jobbaknak saját stílusuk, technikájuk van, és saját fejlesztésű újdonságokkal (pl. festék) gazdagítják a tetováló művészet palettáját.