Érdeklődést keltett fel bennem, mikor nem is olyan régen hallottam egy
új psycho együttesről, méghozzá a messzi Svédországból. Mivel nem sok
bandát ismerek arról a tájról, nagyon kívancsi voltam a Pittbullfarmra.
Felkerestem a honlapjukat az interneten és nagyon meglepett, mikor
elolvastam, hogy a banda története 1994-re húzódik vissza. Ez egy
kicsit furcsa, hogy azóta az ember ne halljon egy ilyen bandáról. Aztán olvastam tovább és kiderült, hogy a
banda annak idején csak a két alapító tagból, Jocke-ból és Tony-ból
állt, és hogy a banda megalapításáig valójában csak tíz év után
jutottak el, 2004-ben. Ez megnyugtatott, de azért volt olyan furcsa
érzésem, hogy valami nincs rendben. Egyszerűen furcsa, ha leírjátok, hogy
a banda elkezdte a tevékenységét 1994-ben és tíz év után alapítják meg
igazán, de hogy mi történt ezalatt a tíz év alatt azt nem tüntetitek
fel. Úgy tűnik mintha nem történt volna semmi sem. Vagy egyszerűen csak
olyan privát történésekről van szó, amiről az együttes nem szívesen
beszélne.
Mivel a kíváncsiság majd kifúrta az oldalamat, egy kis böngészésbe
kezdtem. Szerencsére, ma az internetnek köszönhetően nagyon könnyű
dolgom volt. Hamar rátaláltam egy oi-punk banda weboldalára, ami Battle
Scared nevet tudhatja magáénak, és amelyben Jocke is játszik. Persze
ebben nem volna semmi különös mivel a psycho színtér mindig is közel
állt a punk színtérhez és persze a skinhead színtérhez is (az
apolitikus skinheadekről van persze szó). Bár vannak kétségeim az egyes
"apolitikusokkal" kapcsolatban, de ezt most hagyjuk. Minden esetre Jocke ebben a
bandában is csak 2004-ben kezdett el játszani. Úgyhogy még mindig semmi
válasz nincs arra, vajon mivel is foglalkozott idáig.
Folytattam a böngészést és röpke idő alatt elleptek az információk.
Tátott szájjal csodálkoztam; kedves Jocke barátunk ugyanis nem egy
egyszerű figura, ha ezt lehetséges egyáltalán így megfogalmazni. Nem is
csoda, hogy takarni próbálja a múltját a Pitbullfarm oldalain. Ugyanis
a Jocke Karlssonnak nincs nagyon mivel dicsekednie. Hogy nehúzzuk
feleslegesen az időt, bele is vágnék - a mi Jocke-unk ugyanis egy
éltiszta neonáci párt érdemileg elismert kiválósága!
Bár Svédországban nem olyan nagy a neonáci színtér, viszont annál
extrémebb. Az országban működik a nemzetközi neonáci szervezet, a Blood
and Honour helyi képviselete, amely egész Skandináviát lefedi a
tevékenységével. Elnöke az az Erik Blucher, aki Max Hammer név alatt
neonáci kézikönyvek tucatjainak szerzőjeként a fegyveres harc
taktikáját boncolgatja. Ahogy mindenhol a világban, úgy itt is a zene a
legfontosabb hordozója a neonáci eszméknek. Svédországnak nincs annyi
bandája ezen a színtéren mint pl. Angliának vagy a Németországnak, de
azért itt is akad egy-két "zenekar". A legfontosabb "White Power"
együttesekhez tartozik pl. a Midgards Söner (ez a zenekar alakult
később át a The Jinx-re), Dirlewanger (nevüket Oskar Dirlewanger,
német SS tiszt után vették fel), Pluton Svea, Saga. Különleges helyet
foglal el itt a Ultima Thule nevű zenekar, akik mondjuk sosem voltak
kimondottan neonáci beállítottságúak, viszont mindig is jó viszonyt
ápoltak ezzel a színtérrel.
Azt kérdezitek hogy ennek mi köze van Jocke Karlssonhoz? A válasz
nagyon egyszerű - Jocke a Pluton Svea alapító tagja. Ezzel a bandával
játszott fel olyan albumokat mint a "Hail swastika", ahol pl. azt
énekelte, hogy "Éljen a horogkereszt, éljen a holocaust". Mikor már a
Pluton Svea nem volt neki elég, kiadott egy szólóalbumot "Jocke
Karlsson - Here we go again!" címmel, amelyben éltette a nacionalizmust,
a fasiszta gárdákat és a fehér forradalmat. Mivel ezzel sem elégedett meg, mint
gitáros, kisegítette a Saga nevű zenekart is (ez egy egyszerű
Skrewdriver-tribute zenekar volt). Remélem, így már azért Jocke
politikai hovatartozásáról sejt valamit a kedves olvasó! Ez nem egy
tizenéves srác lázadása, aki gyöngének érzi magát, nem tartozik sehova
és keménynek akar tűnni azzal, hogy alkohol mámortól megerősödve megüt
egy kiscsajt. Ez egy valódi neonáci, aki az életét áldozta fel a náci
eszmék terjesztéséért... Akinek még ez sem volna elegendő bizonyíték,
annak rendelkezésre állnak a fényképek Jocke tetoválásairól. Azok közt
persze ott van a helyük Adolf Hitler, Rudolf Hess, Horst
Wessen portréjának ugyanúgy, ahogy a Sieg Heil feliratnak a mellén, a Chaos
88 - amerikai neonáci együttesnek és a Skrewdriver emblémáinak, a kelta
kereszteknek és White Power feliratnak a hasán. A weboldalon
persze van lehetőség látni Jocke-ot Ku-Klux-Klan és Blood and Honour
pólókban is.
Mit kéne elmondani a végére? Megkérdőjelezhető az, hogy vajon ez az
ember tényleg "átlátta" és elhagyta a neonáci színteret, vagy csak be akar törni egy politikamentes együttesel egy politikamentes színtérre?
A válászt jó magam sem tudom, de inkább hiszek a második verziónak. Az
olyan emberekről mint Jocke, nagyon nehezen képzelhető el, hogy
csak úgy feladják az eszméket, amikben vakul hittek addig. Ráadásul,
mikor tudjátok hogy a Pitbullfarm együttessel fellépett a Kuggnäs
fesztiválon, olyan bandákkal együtt, mint az Ultima Thule, Heroes (az
eredeti nevük a Dirlewanger volt, később a Heroes in the snow, a
Sztalingrádnál elhunyt német katonák emlékére), vagy a Steelcapped
Strenght-tel (egy másik svéd "apolitikus" banda, akinek nem jelent problémát fellépni az olasz Hammer Skinheadek előtt), akkor tényleg nehéz elhinni, hogy a Jocke megváltozott volna. Sokkalta
könnyebb elhinni azt, hogy
az igazi céljuk azoknak, akik eddig gyarapították a neonáci zenei
színtéret, kilépni a horogkereszt árnyékából és érvényesülni egy
"normális" zenei színtéren, ahol könnyebben lehet majd hírdetni a
saját eszméiket.
Persze ennek a cikknek van üzenete is. "Nehagyjunk magunkból hülyét
csinálni, és nehagyjuk hogy a neonácik a hátunk mögött röhögjenek ki!"
A zene célja az, hogy az embereket összetartsa és ne különböztessen
faji vagy más alapokon. Álljunk ellen a pózőröknek és azoknak, akik a mi
színterünket akarják felhasználni a beteg eszméik terjesztéséhez.