"Rögtön miután GG kilépett a színpadra, szart egy alaposat a közepére, az eredmény egyik felét a pucér mellére kente, a másikat pedig kidobálta a közönség közé. Valami zöldhajú köcsög erre elkezdett az első sorokban pogózni. GG fejbe rúgott egy szerencsétlen szemüveges arcot, majd megpróbált megerőszakolni egy csajt. Ekkor még az első szám refrénje sem kezdődött el. A csaj válaszul lerántotta GG egyetlen ruhadarabját, az alsógatyáját és teljes erővel a tökeibe boxolt. GG-nek meg sem kottyant, felállt és tovább üvöltött a mikrofonba. Roger az Agnostic Frontból egy oszlop mögött próbált menedéket találni. Ekkor már olyan szag volt, mint egy beszpídezett közvécében. Mindenki meg volt győződve, hogy GG mindjárt elkezdi legyilkolni a közönséget. Az együttese belekezdett az Eat My Diarrhea című harmadik számukba, ám ekkor valaki kikapcsolta az erősítőket. GG teljesen pucéran, szarral és vérrel (mivel időközben a saját orrába vágta a mikrofont) bemázolva kirohant a helységből."

Erre a két bekezdésben összefoglalható műalkotásra 1986 október 6-én került sor, az azóta már bezárt new yorki Cat Clubban. GG Allin mércéjével mérve teljesen átlagos koncert volt, amilyenekhez hasonlót ez a mocskos punk gyakorlatilag tizenöt éven keresztül performált keresztül-kasul Amerikán anélkül, hogy a rendőrségen és néhány műértőn kívül bárkit is érdekelt volna. Van Gogh sem adott el többet az életében egyetlen egy képecskénél.

Jesus Christ Allin 1956 augusztus 29-én született egy Northumberland nevű városkában, New Hampshire államban. Szülei nem voltak normálisak, bár azért az mégis valami minimális józan észről bír tanúskodni, hogy a mamája hajlandó volt Kevin Michaelre változtatni a kissrác keresztnevét, mielõtt annak még a Megváltó nevével kellett volna iskolába mennie. GG és a közoktatás nem illettek össze, kultúremberhez méltóan hamar a rockandrollt választotta a tankönyvek helyett. Bátyjával, Merle-lel már kiskamaszként együtt zenéltek, GG-nek rendre a dobok jutottak abban a tucatnyi együttesben, amelyekben közösen játszottak. Ezek közül az első, amelyiknek a nevét megőrizte a kollektív emlékezet az a beszédes rövidítésű Little Sisters Date volt, amelyik ugyan ótvar rossz zenét játszott, viszont az egyik koncertjén akkora verekedés tört ki, amekkorát még nem látott Northumberland.

1977-ben New Hampshire-be is megérkezett az Allin fivérek életének értelme, a punk. A sürgősen feloszlatott LSD helyett Malpractice néven alapítottak együttest, majd azt is kénytelenek voltak szélnek ereszteni, mivel Merle megunta a vidéki lét nyűgét és beköltözött a legközelebbi nagyvárosba, Bostonba. GG teljesen egyedül maradt, mocskosabbnál mocskosabb munkákat volt kénytelen elvállalni a mentőautó-sofőrségtől a takarításig, az elkövetkező években pedig fokozatosan az amerikai underground legrettegettebb és egyben legkultikusabb figurájává vált.

GG leghűségesebb segítői 1977-tõl '84-ig a Jabbers együttes, a főnöknél nem sokkal konszolidáltabb tagjai voltak. Felvettek ugyan néhány felejthető lemezt, ám GG ekkor már egyértelműen sajátos performanszaira fektette a nagyobb hangsúlyt. Néhány évnyi kísérletezés után, a nyolcvanas évek elejére, tehát mindössze huszon-egynéhány éves korára sikerült is a tökéletes műalkotást létrehoznia: minden este kiment a világot jelentő deszkákra és addig rombolta önmagát, közönségét és a helyszínt, amíg valaki ki nem hívta a rendőrséget. Civil élete csak annyiban különbözött fellépéseitől, hogy ilyenkor a közönségnek még néhány dollárt sem kellett fizetnie azért, hogy végignézze, amint egy kopaszra borotvált, körszakállat és még a szegedi Csillagban is cikinek számító tetkókat viselő ember szétver a saját fején egy viszkisüveget. Vagy esetleg jóízűen elrágcsál egy, a rendeltetési helyéről frissen kihúzott tampont.

Könyvet lehetne írni (és néhányan meg is tették) GG színpadi alakításairól, úgyhogy itt csak jelzésképpen említsük meg néhány klasszikus poénját, élükön a közönség kedvencével, a szarevéssel. GG a reciklálás nagy bajnoka volt, a magából kipréselt legkülönfélébb salakanyagok, testnedvek és váladékok azon részét, amelyet nem a közönség öntözésére illetve saját teste kidekorálására használt fel, gyakorlatilag teljes egészében visszajuttatta szervezetébe. A zsilettpengével öncsonkítás szintén szerepelt a repertoáron, akárcsak GG személyes kedvence, saját fejének véresre verése. Az üvegszilánkban hempergést Bruce Willis is elõadta a Die Hard első részében, GG-vel szemben az Utolsó Cserkész viszont nem törte ki saját első hat fogát egy lendületes mikrofon-suhintással.

Miután 1984-ben a Jabbers feloszlott, GG New Yorkba költözött, ahol egyrészt a szokottnál is könnyebben tudott a lehető legnagyobb mennyiségű kábítószerhez jutni, másrészt be tudott törni legalább az amerikai zenei underground legaljára. Ezt leginkább annak köszönhette, hogy jónéhány alternatív körökben befutott zenész istenként tisztelte és amennyire tudta, egyengette az útját. Ennek legkézzelfoghatóbb példája talán az, hogy a már említett Cat Club-béli koncerten nem más játszott mögötte, mint a nyolcvanas évek amerikai gitárzenéjének két legmeghatározóbb alakja, J. Mascis a Dinosaur Jr.-ból és a Sonic Youth agya, Thurston Moore. GG ekkor már jelentős rajongótábort tudott maga mögött, koncertjein egyaránt megjelentek a bizarr iránt érdeklődő sznobok, a szokásos buta punkok és a mesterhez hasonló freakek. Ami ennél sokkal zavarba ejtőbb, ám az összes szemtanú esküszik rá: GG-nek mindig jó női voltak, annak ellenére, hogy hihetetlenül bűzlött, gyakran közszemlére tett farka legendásan töpörödött volt, és az ágyban is csak úgy viselkedett, mint azon kívül.

A Cat Clubban adott koncert még egy olyan város zenei színterét is felrázta, ahol az előző évtizedben még működött a New York Dolls, megszületett a hardcore, Sid Vicious pedig végzett a hülye a barátnőjével. Két hónapig GG-vel volt tele a Village Voice (az olyan, mint a Magyar Narancs, csak legalább Sisso nincs benne), és az FBI is élénken kezdett érdeklődni e furcsa ember iránt. GG az amerikai underground királya lett annak ellenére, hogy volt olyan magazin, amelyben az jelent meg, hogy ő valójában nem is létezik, ugyanolyan városi legenda csak, mint a mikróban felrobbant macska.

Amikor már maga GG is hinni kezdett abban, hogy valóra válhat álma, miszerint õ menti meg a rockandrollt, az igazságszolgáltatás közbeszólt. Egy nála nem sokkal normálisabb nõ feljelentette GG-t, azzal a váddal, hogy az őt megerőszakolta, borotvapengével összevagdosta és elnyomott a mellén pár cigicsikket. GG ezt nem is tagadta, viszont az õ verziója szerint az áldozat mindezt saját maga kérte, és a csaj csak akkor lepődött meg, amikor már nagyon fájt. Az esküdtszéknek azonban elég volt videón megnéznie a vádlott néhány fellépését, GG pedig 1989-ben meg is kezdhette közel kétéves börtönbüntetését.

Kiszabadulása után GG első dolga egy újabb zenekar összeállítása volt. A csapat, amelyben a basszusgitáros posztját Merle Allin vállalta el a gyönyörű Murder Junkies nevet kapta. Ebben az együttesben maga Dee Dee Ramone is megfordult néhány próba erejéig, aztán nyilván rájött, hogy ez az életforma már nem a hozzá hasonló kiöregedett heroinistáknak való. A börtönben töltött két év alatt GG Amerika-szerte a punk-színtér ikonjává vált, így a következő két évet turnézással töltötte. San Franciscótól Bostonig minden városban volt már néhány száz ember, aki hajlandó volt akár egy koponyaalapi törést is kockáztatni, csak láthassa a rocktörténelem legnagyobb önpusztítóját. Az õ kedvükért jelentette be GG még valamikor a nyolcvanas években, hogy életét mintegy megkoronázandó õ bizony egyszer még öngyilkos lesz a színpadon. A kitűzött időpont egyre csúszott, mivel GG eleinte ragaszkodott Halloween napjához, ám szegény öngyilkosjelölt évről évre éppen ezen a napon került kórházba és/vagy börtönbe. A végső időpontként 1993 október 31-e volt megjelölve, ezt azonban GG már nem élte meg. Utolsó fellépésére '93 június 27-én került sor, a Gas Station nevû manhattani galériában. A jelenlévõk szerint ez még GG mércéjével mérve is nagyon durva koncert volt. Mykel Board, az egykor kultikus Maximumrockandroll fanzin legkultikusabb szerzője, egyben pedig GG cimbije szerint:

"GG valahogy feltámolygott a színpadra. Az egyetlen ruhadarabja a szokás szerinti alsónadrág volt, de hamarosan attól is megszabadult. Elkezdte énekelni az I Am The Highest Power című számot, de valaki közbekiabált: 'Gyáva szar vagy, GG!'. GG odasétált a beszóló szőke sráchoz és a pofájába üvöltve visszakérdezett ' Gyáva szar vagyok, he?'. A következő mozdulattal teljes erőből a srác halántékába vágta a mikrofont. Ömleni kezdett a vér, az összecsukló testet pedig valaki a lábánál fogva kiráncigálta a teremből. GG tovább üvöltözött 'Gyáva szar vagyok! Gyáva szar vagyok!', és közben folyamatosan verte a fejét az egyik vasajtóba. Ekkor már az ő fejéből is ömlött a vér, rácsöpögött a mellére, onnét pedig le a közönségre.
A tömegből hirtelen egy hatalmas üvöltés hallatszott, az emberek pedig mindannyian behúzódtak az egyik sarokba. Középről egy újabb sebesült menekült ki, kezével letapasztott szeméből patakzott a vér. Egy hang valahonnét bejelentette, hogy vége a műsornak. Az emberek elkezdtek kifelé rohanni az épületből, csak hogy minél messzebbre kerülhessenek az egyre ijesztőbben kinéző GG-től. Kint persze folytatódott a rombolás. Az egyik hatalmas darab punk felmászott egy arra haladó busz első lökhárítójára, és ököllel betörte a szélvédõt. A beijedt sofőr meg sem mert állni. Mindenfelé üvegek röpködtek, a még mindig teljesen pucér GG pedig folyamatosan egy lámpaoszlopba verte a fejét. Ekkor megszólaltak az első rendőrautók szirénái, és pillanatokon belül egyenruhás és rohamsisakos emberekkel volt tele a környék. A hátramaradó lúzereket gyorsan összegyűjtötték, de GG, aki pucéran és vérrel bekenve rohangált New Yorkban, megint meglépett."

GG és haverjai egy lakásban folytatták a bulizást hajnalig, hatalmas mennyiségű heroin és kokó társaságában. A reggel elsőként ébredők GG testét teljesen kihűlve találták, a kórboncnok pedig nem tudta megállapítani, hogy egész pontosan mivel adagolta magát túl az az ember, akinek már vagy húsz évvel korábban meg kellett volna halnia. Az Allin-fivérek szülővárosában megrendezett temetés is méltó volt GG-hez, a gyászoló barátok mindannyian folyamatosan ittak, szívtak, szippantottak és szúrtak. Mindenki lefényképezkedett a hullával, összefirkálták az egész testét, sört és nyugtatókat nyomkodtak a szájába, végül Merle bátyó mindenkit hazaküldött azzal, hogy "Láttam én már GG-t sokkal jobban meg sokkal szarabbul is kinézni."

Elég könnyű GG munkásságát egy legyintéssel elintézni: egy újabb buta punk, aki még a többinél is messzebb ment az önpusztításban. A személyes ismerősök szerint viszont GG tudott meglepően értelmes is lenni. Amikor épp nem volt körülötte senki, aki elvárta tőle a rombolást, akár kör söröket is fizetett az asztaltársaságnak. Egészen biztos, hogy szegény embert már születésétől kezdve fogva tartotta egy mindenre kiterjedő Megváltó-trip. GG sokszor kifejtette, hogy amit õ a színpadon csinál, azt mind-mind azért teszi, mert valakinek muszáj válaszolnia a szarral teli világnak, valakinek vezekelnie kell mindannyiunk bűneiért. 'Az agyam a géppisztoly, a testem a golyók, a közönség pedig a célpont', ahogy azt a maga sajátos stílusában megfogalmazta. Nem rosszabb, mint a nofuture, a makelovenotwar meg a givepeaceachance.

Forrás: Matula Magazin
Web: www.ggallin.com