
"
Rögtön
miután GG kilépett a színpadra, szart egy alaposat a közepére, az
eredmény egyik felét a pucér mellére kente, a másikat pedig kidobálta a
közönség közé. Valami zöldhajú köcsög erre elkezdett az első sorokban
pogózni. GG fejbe rúgott egy szerencsétlen szemüveges arcot, majd
megpróbált megerőszakolni egy csajt. Ekkor még az első szám refrénje
sem kezdődött el. A csaj válaszul lerántotta GG egyetlen ruhadarabját,
az alsógatyáját és teljes erővel a tökeibe boxolt. GG-nek meg sem
kottyant, felállt és tovább üvöltött a mikrofonba. Roger az Agnostic
Frontból egy oszlop mögött próbált menedéket találni. Ekkor már olyan
szag volt, mint egy beszpídezett közvécében. Mindenki meg volt
győződve, hogy GG mindjárt elkezdi legyilkolni a közönséget. Az
együttese belekezdett az Eat My Diarrhea című harmadik számukba, ám
ekkor valaki kikapcsolta az erősítőket. GG teljesen pucéran, szarral és
vérrel (mivel időközben a saját orrába vágta a mikrofont) bemázolva
kirohant a helységből."
Erre a két bekezdésben összefoglalható műalkotásra 1986 október
6-én került sor, az azóta már bezárt new yorki Cat Clubban. GG Allin
mércéjével mérve teljesen átlagos koncert volt, amilyenekhez hasonlót
ez a mocskos punk gyakorlatilag tizenöt éven keresztül performált
keresztül-kasul Amerikán anélkül, hogy a rendőrségen és néhány műértőn
kívül bárkit is érdekelt volna. Van Gogh sem adott el többet az
életében egyetlen egy képecskénél.

Jesus
Christ Allin 1956 augusztus 29-én született egy Northumberland nevű
városkában, New Hampshire államban. Szülei nem voltak normálisak, bár
azért az mégis valami minimális józan észről bír tanúskodni, hogy a
mamája hajlandó volt Kevin Michaelre változtatni a kissrác
keresztnevét, mielõtt annak még a Megváltó nevével kellett volna
iskolába mennie. GG és a közoktatás nem illettek össze, kultúremberhez
méltóan hamar a rockandrollt választotta a tankönyvek helyett.
Bátyjával, Merle-lel már kiskamaszként együtt zenéltek, GG-nek rendre a
dobok jutottak abban a tucatnyi együttesben, amelyekben közösen
játszottak. Ezek közül az első, amelyiknek a nevét megőrizte a
kollektív emlékezet az a beszédes rövidítésű Little Sisters Date volt,
amelyik ugyan ótvar rossz zenét játszott, viszont az egyik koncertjén
akkora verekedés tört ki, amekkorát még nem látott Northumberland.
1977-ben New Hampshire-be is megérkezett az Allin fivérek életének
értelme, a punk. A sürgősen feloszlatott LSD helyett Malpractice néven
alapítottak együttest, majd azt is kénytelenek voltak szélnek
ereszteni, mivel Merle megunta a vidéki lét nyűgét és beköltözött a
legközelebbi nagyvárosba, Bostonba. GG teljesen egyedül maradt,
mocskosabbnál mocskosabb munkákat volt kénytelen elvállalni a
mentőautó-sofőrségtől a takarításig, az elkövetkező években pedig
fokozatosan az amerikai underground legrettegettebb és egyben
legkultikusabb figurájává vált.
GG leghűségesebb segítői 1977-tõl '84-ig a Jabbers együttes, a főnöknél
nem sokkal konszolidáltabb tagjai voltak. Felvettek ugyan néhány
felejthető lemezt, ám GG ekkor már egyértelműen sajátos performanszaira
fektette a nagyobb hangsúlyt. Néhány évnyi kísérletezés után, a
nyolcvanas évek elejére, tehát mindössze huszon-egynéhány éves korára
sikerült is a tökéletes műalkotást létrehoznia: minden este kiment a
világot jelentő deszkákra és addig rombolta önmagát, közönségét és a
helyszínt, amíg valaki ki nem hívta a rendőrséget. Civil élete csak
annyiban különbözött fellépéseitől, hogy ilyenkor a közönségnek még
néhány dollárt sem kellett fizetnie azért, hogy végignézze, amint egy
kopaszra borotvált, körszakállat és még a szegedi Csillagban is cikinek
számító tetkókat viselő ember szétver a saját fején egy viszkisüveget.
Vagy esetleg jóízűen elrágcsál egy, a rendeltetési helyéről frissen
kihúzott tampont.
Könyvet lehetne írni (és néhányan meg is tették) GG színpadi
alakításairól, úgyhogy itt csak jelzésképpen említsük meg néhány
klasszikus poénját, élükön a közönség kedvencével, a szarevéssel. GG a
reciklálás nagy bajnoka volt, a magából kipréselt legkülönfélébb
salakanyagok, testnedvek és váladékok azon részét, amelyet nem a
közönség öntözésére illetve saját teste kidekorálására használt fel,
gyakorlatilag teljes egészében visszajuttatta szervezetébe. A
zsilettpengével öncsonkítás szintén szerepelt a repertoáron, akárcsak
GG személyes kedvence, saját fejének véresre verése. Az üvegszilánkban
hempergést Bruce Willis is elõadta a Die Hard első részében, GG-vel
szemben az Utolsó Cserkész viszont nem törte ki saját első hat fogát
egy lendületes mikrofon-suhintással.
Miután 1984-ben a Jabbers feloszlott, GG New Yorkba költözött, ahol
egyrészt a szokottnál is könnyebben tudott a lehető legnagyobb
mennyiségű kábítószerhez jutni, másrészt be tudott törni legalább az
amerikai zenei underground legaljára. Ezt leginkább annak köszönhette,
hogy jónéhány alternatív körökben befutott zenész istenként tisztelte
és amennyire tudta, egyengette az útját. Ennek legkézzelfoghatóbb
példája talán az, hogy a már említett Cat Club-béli koncerten nem más
játszott mögötte, mint a nyolcvanas évek amerikai gitárzenéjének két
legmeghatározóbb alakja, J. Mascis a Dinosaur Jr.-ból és a Sonic Youth
agya, Thurston Moore. GG ekkor már jelentős rajongótábort tudott maga
mögött, koncertjein egyaránt megjelentek a bizarr iránt érdeklődő
sznobok, a szokásos buta punkok és a mesterhez hasonló freakek. Ami
ennél sokkal zavarba ejtőbb, ám az összes szemtanú esküszik rá: GG-nek
mindig jó női voltak, annak ellenére, hogy hihetetlenül bűzlött,
gyakran közszemlére tett farka legendásan töpörödött volt, és az ágyban
is csak úgy viselkedett, mint azon kívül.
A Cat Clubban adott koncert még egy olyan város zenei színterét is
felrázta, ahol az előző évtizedben még működött a New York Dolls,
megszületett a hardcore, Sid Vicious pedig végzett a hülye a
barátnőjével. Két hónapig GG-vel volt tele a Village Voice (az olyan,
mint a Magyar Narancs, csak legalább Sisso nincs benne), és az FBI is
élénken kezdett érdeklődni e furcsa ember iránt. GG az amerikai
underground királya lett annak ellenére, hogy volt olyan magazin,
amelyben az jelent meg, hogy ő valójában nem is létezik, ugyanolyan
városi legenda csak, mint a mikróban felrobbant macska.
Amikor már maga GG is hinni kezdett abban, hogy valóra válhat álma,
miszerint õ menti meg a rockandrollt, az igazságszolgáltatás
közbeszólt. Egy nála nem sokkal normálisabb nõ feljelentette GG-t,
azzal a váddal, hogy az őt megerőszakolta, borotvapengével
összevagdosta és elnyomott a mellén pár cigicsikket. GG ezt nem is
tagadta, viszont az õ verziója szerint az áldozat mindezt saját maga
kérte, és a csaj csak akkor lepődött meg, amikor már nagyon fájt. Az
esküdtszéknek azonban elég volt videón megnéznie a vádlott néhány
fellépését, GG pedig 1989-ben meg is kezdhette közel kétéves
börtönbüntetését.
Kiszabadulása után GG első dolga egy újabb zenekar összeállítása
volt. A csapat, amelyben a basszusgitáros posztját Merle Allin vállalta
el a gyönyörű Murder Junkies nevet kapta. Ebben az együttesben maga Dee
Dee Ramone is megfordult néhány próba erejéig, aztán nyilván rájött,
hogy ez az életforma már nem a hozzá hasonló kiöregedett heroinistáknak
való. A börtönben töltött két év alatt GG Amerika-szerte a punk-színtér
ikonjává vált, így a következő két évet turnézással töltötte. San
Franciscótól Bostonig minden városban volt már néhány száz ember, aki
hajlandó volt akár egy koponyaalapi törést is kockáztatni, csak
láthassa a rocktörténelem legnagyobb önpusztítóját. Az õ kedvükért
jelentette be GG még valamikor a nyolcvanas években, hogy életét
mintegy megkoronázandó õ bizony egyszer még öngyilkos lesz a színpadon.
A kitűzött időpont egyre csúszott, mivel GG eleinte ragaszkodott
Halloween napjához, ám szegény öngyilkosjelölt évről évre éppen ezen a
napon került kórházba és/vagy börtönbe. A végső időpontként 1993
október 31-e volt megjelölve, ezt azonban GG már nem élte meg. Utolsó
fellépésére '93 június 27-én került sor, a Gas Station nevû manhattani
galériában. A jelenlévõk szerint ez még GG mércéjével mérve is nagyon
durva koncert volt. Mykel Board, az egykor kultikus Maximumrockandroll
fanzin legkultikusabb szerzője, egyben pedig GG cimbije szerint:

"
GG
valahogy feltámolygott a színpadra. Az egyetlen ruhadarabja a szokás
szerinti alsónadrág volt, de hamarosan attól is megszabadult. Elkezdte
énekelni az I Am The Highest Power című számot, de valaki közbekiabált:
'Gyáva szar vagy, GG!'. GG odasétált a beszóló szőke sráchoz és a
pofájába üvöltve visszakérdezett ' Gyáva szar vagyok, he?'. A következő
mozdulattal teljes erőből a srác halántékába vágta a mikrofont. Ömleni
kezdett a vér, az összecsukló testet pedig valaki a lábánál fogva
kiráncigálta a teremből. GG tovább üvöltözött 'Gyáva szar vagyok! Gyáva
szar vagyok!', és közben folyamatosan verte a fejét az egyik vasajtóba.
Ekkor már az ő fejéből is ömlött a vér, rácsöpögött a mellére, onnét
pedig le a közönségre.
A tömegből hirtelen egy hatalmas üvöltés hallatszott, az emberek pedig
mindannyian behúzódtak az egyik sarokba. Középről egy újabb sebesült
menekült ki, kezével letapasztott szeméből patakzott a vér. Egy hang
valahonnét bejelentette, hogy vége a műsornak. Az emberek elkezdtek
kifelé rohanni az épületből, csak hogy minél messzebbre kerülhessenek
az egyre ijesztőbben kinéző GG-től. Kint persze folytatódott a
rombolás. Az egyik hatalmas darab punk felmászott egy arra haladó busz
első lökhárítójára, és ököllel betörte a szélvédõt. A beijedt sofőr meg
sem mert állni. Mindenfelé üvegek röpködtek, a még mindig teljesen
pucér GG pedig folyamatosan egy lámpaoszlopba verte a fejét. Ekkor
megszólaltak az első rendőrautók szirénái, és pillanatokon belül
egyenruhás és rohamsisakos emberekkel volt tele a környék. A
hátramaradó lúzereket gyorsan összegyűjtötték, de GG, aki pucéran és
vérrel bekenve rohangált New Yorkban, megint meglépett."
GG és haverjai egy lakásban folytatták a bulizást hajnalig,
hatalmas mennyiségű heroin és kokó társaságában. A reggel elsőként
ébredők GG testét teljesen kihűlve találták, a kórboncnok pedig nem
tudta megállapítani, hogy egész pontosan mivel adagolta magát túl az az
ember, akinek már vagy húsz évvel korábban meg kellett volna halnia. Az
Allin-fivérek szülővárosában megrendezett temetés is méltó volt GG-hez,
a gyászoló barátok mindannyian folyamatosan ittak, szívtak,
szippantottak és szúrtak. Mindenki lefényképezkedett a hullával,
összefirkálták az egész testét, sört és nyugtatókat nyomkodtak a
szájába, végül Merle bátyó mindenkit hazaküldött azzal, hogy "Láttam én
már GG-t sokkal jobban meg sokkal szarabbul is kinézni."
Elég könnyű GG munkásságát egy legyintéssel elintézni: egy újabb buta
punk, aki még a többinél is messzebb ment az önpusztításban. A
személyes ismerősök szerint viszont GG tudott meglepően értelmes is
lenni. Amikor épp nem volt körülötte senki, aki elvárta tőle a
rombolást, akár kör söröket is fizetett az asztaltársaságnak. Egészen
biztos, hogy szegény embert már születésétől kezdve fogva tartotta egy
mindenre kiterjedő Megváltó-trip. GG sokszor kifejtette, hogy amit õ a
színpadon csinál, azt mind-mind azért teszi, mert valakinek muszáj
válaszolnia a szarral teli világnak, valakinek vezekelnie kell
mindannyiunk bűneiért. 'Az agyam a géppisztoly, a testem a golyók, a
közönség pedig a célpont', ahogy azt a maga sajátos stílusában
megfogalmazta. Nem rosszabb, mint a nofuture, a makelovenotwar meg a
givepeaceachance.
Forrás:
Matula Magazin
Web:
www.ggallin.com