A Vespa születése óta egy üzenet, a korszerűség jele. És ma ez a
modernség a városhoz kapcsolódik. Nem véletlen, hogy akik ma Vespa
robogót választanak, a nagyvárosi kultúrában élnek, azokat a helyeket
és tevékenységeket keresik és próbálják ki, amelyeket a nagyváros
kínál. Aktualitása teszi "élő" legendává, jobban mondva kultusz tárggyá
a Vespát. Olyan tárggyá, amellyel könnyű összhangba kerülni, amelyen
keresztül kifejezhető a saját személyiségünk kortalan stílusának
köszönhetően, amely bár folyamatosan változtatja a külsejét, sohasem
tagadja meg önmagát.
A Vespa informális, elérhető, feltűnő és kimeríthetetlen életörömet
fejez ki, üzenete csalogató, részvételre csábít, az állandó
megújulásról és a kifejezés szabadságáról szól.
A Vespa születése
A Vespa születése 1946-ra nyúlik vissza, akkor került ki az első
"darázs" a Piaggio cég gyárából. A történet azonban korábban és egészen
máshogy kezdődött. Az 1884-ben Rinaldo Piaggio által alapított Piaggio
vállalat kezdetben luxus tengerjáró hajók kabinjának berendezéseihez
szállított első osztályú faanyagot. A század végén már a vasúti kerekek
készítésével, majd az első világháború alatt tengeralattjáró
felderítésére és megsemmisítésére alkalmas motoros hajók, később pedig
repülőgépmotorok és helikopterpropellerek gyártásával bővült a cég
tevékenységi köre. Az első világháború évtizedekre meghatározó
változást hozott a vállalat életébe: repülőgépeket és hidroplánokat
kezdett gyártani. A genovai üzem mellett 1917-ben Pisában, négy évvel
később pedig Pontederában nyitottak gyárat.
A második világháborúban nagy veszteség érte a Piaggio vállalatot, a
pisai és pontederai repülőüzemeket ugyanis a szövetségesek szinte a
földdel tették egyenlővé. Az alapító tag fiának, Enrico Piaggionak volt
a feladata ezeknek az üzemeknek a helyreállítása. Ötlete nyomán, amely
a gazdasági helyzetet és a társadalmi szempontokat vette figyelembe,
megalkották az olcsó tömegcikknek szánt Vespát.
A könnyű és gyors mozgást biztosító közlekedési eszköz gyártása a
lehető legjobbkor kezdődött, hiszen a járműállomány a háború során
szinte teljes egészében odaveszett.
A biellai gyárban Renzo Spolti tervezett 1943-1944 között egy motort
(MP 5-ként ismert), amelyet furcsa alakja miatt a dolgozók Paperino-nak
(Donald kacsa) neveztek el, Enrico Piaggionak azonban nem nyerte el a
tetszését.
Enrico ezért 1945-ben megbízta Corradino D'Ascanio mérnököt (aki
1934-től volt a gyárnál, és az ő tervei alapján készült el az első
modern helikopter is), hogy tervezze újra a kétkerekűt.
Mivel D'Ascanio nem szerette a motorokat, kényelmetlennek és
alaktalannak tartotta azokat, amelyeken nehéz kereket cserélni,
ráadásul gyakran bepiszkolják az emberek ruháit. A mérnök hasznosította
a légi járművek tervezése terén szerzett tapasztalatait, és egy olyan
robogót tervezett, amelynek karosszériája és kormánya a repülőgépekére
emlékeztetett: a 98 cm3-es robogón a sebességváltó kar a kormányra
került, a motor pedig a hátsó kerékhez, a robogó elejére nem
teleszkópvillát tervezett, hanem a repülőgépgyártásban használatos
levegőkaros kormányoszlopot, amely megkönnyítette a kerékcserét, a
karosszéria pedig megvédte a vezetőt a piszoktól. A vezetési pozíciót
úgy tervezte meg, hogy kényelmesen és biztonságosan üljön a sofőr.
Egy év múlva, 1946 áprilisában 15 darab, Vespa (darázs) névre
keresztelt példány gördült ki a Piaggio pontederai üzeméből. A nevet
Enricótól kapta, akit az első robogó egy darázsra emlékeztetett. Amikor
bemutatták, az emberek többsége kíváncsian, és érdeklődve fogadta, bár
szkeptikusak is voltak jó néhányan, akik nem hittek a robogó jövőjében.
A Vespa azonban nem várt sikert aratott. Az első Vespa értékesítését a
Lancia kereskedelmi láncán keresztül kezdték meg, és a 60 km/h
sebességre is képes robogóból 2484 darabot adtak el.
Sikere óriási volt, és miután az első évben legyártott 2000 darab
kevésnek bizonyult, a nagyarányú kereslet miatt 1949-ben 35 ezer
darabot, 1950-ben pedig már 60 ezret készítettek belőle.
A második világháború után újra talpra álló Olaszországot a Vespával
motorizálták, és a Piaggio látta el robogóval az egész országot.
Az első tíz évben egymillió Vespát gyártottak (1956-ban ünnepelték az
egy milliomodik darabot), amely az ötvenes évek közepére már
világszerte az egyik legkelendőbb közlekedési eszközzé vált, és több
országban, mint például Németországban, Franciaországban,
Spanyolországban, Nagy-Britanniában, Belgiumban, Brazíliában,
Indonéziában és Indiában is gyártották.
A világon az olasz stílus és elegancia egyik szimbóluma lett
különlegesen nagy mértékű elterjedtségének is köszönhetően, amelyet a
mára a 16 milliót meghaladó legyártott példányszám is bizonyít.
A siker útja
A külföldi piacok is érdeklődve figyelték a robogó megszületését, a
közönség és a sajtó is kifejezte csodálatát. A The Times úgy írt róla,
mint a "római harci szekér óta nem látott eredeti olasz termék". Enrico
Piaggio a külföldi eladásokat világszerte kialakított szervizhálózattal
is segítette, 1953-ra már több mint 10.000 Piaggio szervizállomás volt
a világon, Amerikát és Ázsiát is beleértve. Figyelme a Vespa Klubok
alapítására és elterjedésére is kiterjedt: az 1949-ben alakult olasz
klubot 1952-ben az európai követte, a tagok létszáma világszinten
meghaladta az 50.000-t, egy évre rá pedig az olaszországi klubok még
ennél is több tagot számláltak.
Rendkívüli külföldi sikerét jellemzi, hogy az USA-ban miután 15 év után
visszatért a piacra, - ahonnan egy 1985-ös kétütemű motorok
károsanyag-kibocsátására vonatkozó új törvény miatt került ki, - rögtön
akkora sikert aratott, hogy 20%-os piaci részt szakított ki magának.
2001-ben 6000 Vespa robogót adtak el, 2002-ben pedig több mint 7000
darabot.
A Vespa azonban nem csak egy kereskedelmi jelenség volt, hanem egyben a
robogó szinonimája is lett, és a külföldi sajtóban Olaszország a Vespa
hazájaként szerepelt. Népszerűségében nagy szerepet játszhatott az is,
hogy nem hasonlított a nagy, robosztus, zajos és kényelmetlen
motorokhoz, hiszen már első ránézésre eleganciát sugárzott.
A Vespa sikerét az is jelzi, hogy dalok, irodalmi művek, reklámok és
filmek örökítik meg világszerte 1946-os bemutatkozása óta. Az ötvenes
években, amikor is mintegy 150 filmben tűnt fel, szinte nem készült
film nélküle. Audrey Hepburn és Gregory Peck talán legemlékezetesebb
robogózását a Római Vakáció című filmben sokan mások követték, mint
például Marcello Mastroianni az Édes Élet-ben. John Steinbeck The Short
Reign Of Pippin IV (IV. Pippin rövid uralkodása, 1957) c. könyvének a
borítóján szerepelt, valamint többek között John Wayne-t, Natalie
Woodot, Jean Paul Belmonot, Ursula Andresst, Henry Fondat, Stinget,
Geraldine Chaplint, Antonio Banderast, Matt Damont fotózták
rendszeresen robogózás közben. Szerepelt például Coca-Cola, IBM,
American Express, Lexus és Samsonite reklámokban is. A 2000-es
Sydney-ben rendezett Olimpiai Játékok és a New York City maraton
hivatalos robogója volt.
A Vespa az alábbi filmekben kapott szerepet:
Professor Nachtfalter - rendezte Rolf Meyer, főszerepben Johannes
Heesters és Gisela Schmidting, az első film volt, amelyben szerepelt a
Vespa
Dolce Vita (Édes élet) - rendezte Federico Fellini, főszerepben Marcello Mastroianni és Anita Ekberg
Roman Holiday (Római vakáció) - rendezte Billy Wilder, főszerepben Gregory Peck és Audrey Hepburn
The World of Suzie Wong - rendezte Richard Quine, főszerepben William Holden
The Happy Road - rendezője és főszereplője Gene Kelly
An American in Paris (Egy amerikai Párizsban) - rendezte Vincente Minnelli, főszerepben Gene Kelly
Il Bidone (Csalók) - rendezte Federico Fellini, főszerepben Broderick Crawford és Giulietta Masini
Cani e Gatti (Dogs és Cats) - rendezte Leonardo De Mitri, főszerepben Antonella Lualdi és Titina de Filippo
L'Avventura (A kaland) - rendezte Michelangelo Antonioni, főszerepben Gabriele Ferzetti és Monica Vitti
Europa di Notte (Europe by Night) - rendezte Alessandro Blasetti, főszerepben Domenico Modugno
Lovers Must Learn/ Rome Adventure - rendezte Delmer Daves, főszerepben Troy Donahue, Angie Dickinson és Suzanne Pleshette
Caro Diario (Kedves naplóm!) és Palombella Rossa - rendező és főszereplő Nanni Moretti
The Conversation (Magánbeszélgetés) - rendezte Francis Ford Coppola, főszerepben Gene Hackman és Harrison Ford
American Graffiti - rendezte George Lucas, főszerepben Richard Dreyfuss, Ron Howard és Harrison Ford
Quadrophenia - rendezte Franc Roddam: musical a The Who dalaival, főszerepben Sting
Absolute Beginners (Abszolút kezdők) - rendezte Julien Temple, főszerepben David Bowie és Patsy Kensit
102 Dalmatian (102 kiskutya) - rendezte Kevin Lima, főszerepben Glenn Close, Gerard Depardieu
American Pie (Amerikai pite) - rendezte Paul Weitz, főszerepben Mena Suvari
Austin Powers - rendezte Jay Roach, főszerepben Mike Myers és Elizabeth Hurley
Of Love és Shadows - rendezte Betty Kaplan, főszerepben Antonio Banderas és Jennifer Connelly
The Talented Mr. Ripley (A tehetséges Mr. Ripley) - rendezte Anthony
Minghella, főszerepben Matt Damon, Jude Law és Gwyneth Paltrow
Ez a népszerűség töretlennek bizonyult az évek múlásával is, bár minden
generáció más-más eszmék megtestesítőjének tekintette, hiszen az első
példányok a mobilitás megtestesítői voltak, majd a gazdasági
fellendülés járműve lett, és az 1960-1970-es években a fiatalok
forradalmi eszméinek szimbólumává vált. Valójában sohasem ment ki a
divatból és az elmúlt 57 év során még kedveltebb lett és még inkább
azonosult az olaszos szabadsággal és stílussal; nemzeti szimbólum lett,
akár a Colosseum vagy a Sixtus-kápolna.
A rekorder Vespa
A Vespa jelentős versenymúlttal is rendelkezik. A Vespa 125 köbcentis
prototípusa 1951-ben abszolút sebességrekordot állított fel egy
kilométeres távon (171 km/óra). Ugyanebben az évben a Varese-ben
rendezett "Nemzetközi hatnapos" (Seigiorni) versenyen 9 aranymedált
nyert; eljutottak vele a Kongóhoz, amelyet számos hihetetlen utazás
követett ezzel az eredetileg városi és városok közötti közlekedésre
szánt járművel. 1952-ben a francia Georges Monneret kétéltű járművé
alakított át egy robogót a Párizs-London versenyre és sikeresen átkelt
vele a Csatornán. Giancarlo Tironi, egy olasz egyetemista az
Északi-Sarkkörre; az argentin Carlos Velez Buenos Airesből az Andokon
keresztül Santiago de Chile-be jutott el Vespa robogóján. Évről évre
nőtt a Vespa népszerűsége a kalandtúrázók körében is: Roberto
Patrignani Milánóból Tokióba; Soren Nielsen Grönlandra, James P. Owen
az USA-ból Tűzföldre; Santiago Guillen és Antonio Veciana Madridból
Athénba; Miss Warral Londonból Ausztráliába és vissza, az ausztrál
Geoff Dean egy világ körüli utat tett meg Vespán; Wally Bergen az
Antillákon; Valenti és Rivadulla pedig Spanyolországban túrázott Vespa
robogóval.
A francia légierők őrmestere, Pierre Delliere, 51 nap alatt jutott el
Párizsból Saigonba Afganisztánon keresztül. A svájci Giuseppe Morandi
6000 kilométert utazott javarészt sivatagban, egy 1948-ban vásárolt
Vespa robogón. Ennio Carrega 12 nap alatt robogózott Genovából
Lappföldre és vissza. Két dán újságíró testvérpáros, Elizabeth és Erik
Thrane, Bombay-be jutott el. Ezen kívül megszámlálhatatlan azoknak az
európaiaknak a sora, akik Vespa robogón érték el az Északi-sarkot.
Kevesen tudják ezen kívül, hogy M. Simonot és B. Tcherniawsky 1980-ban
Vespa PX 200-ason ért célba a második Párizs-Dakar-ralin. Giorgio
Bettinelli, író és újságíró pedig 1992 óta 254.000 kilométert tett meg
Vespa robogón többek között Chiléből Tazmaniába, Rómából Saigonba.
Út a Granturismo-ig: 1946-2003
Az első 98 köbcentis modell legyártása óta a Vespa mindig a technológia
és a design előterében maradt, és ez az irányvonal most, 2003-ban a
Vespa Granturimo bevezetésével folytatódik. Annak a történelemnek az új
fejezetét jelenti, amely 1946-tól máig a világ leghíresebb és
legkeresettebb scooterének 138 típusát és változatát érte meg. A Vespa
ET és Vespa PX típuscsaládok mellé sorakozó Vespa Granturismo
küldetése, hogy újfajta kínálatot hozzon létre, a nagyobb méretű GT
scooterek szegmense és a kisebb, "klasszikus" robogók között.
A Vespa Granturismo azért született, hogy kielégítse a teljesítményre
és kényelemre vonatkozó legmodernebb és legigényesebb várakozásokat,
miközben kielégíti azoknak a "Vespa vágyát" is, akik nem egyszerűen egy
scootert akarnak, hanem egy olyan tárgyat, amely egy meghatározott
személyiséget és életstílust képvisel.
A Vespa több mint ötven éves történelme során voltak olyan típusok,
amelyek klasszikusokká váltak, vagy, mert több készült belőlük, vagy,
mert tovább maradtak a piacon és ez által meghatározó nyomot hagytak a
kétkerekű járművek fejlődési történetében.
A Vespa-gyártás jelentősebb állomásai az elmúlt 57 év során az alábbiak voltak:
1946: Vespa 98 - Az első Vespa. 98 köbcentis motor, 3.2 lóerő 4,500
fordulat/perc, 60 km/óra maximális sebességgel. Két évig volt
gyártásban: 1946-ban 2464 darabot, 1947-ben pedig 15615 darabot
gyártottak.
1948: Vespa 125 - Az első 125 köbcentis Vespa. A 98 köbcentis robogótól
nem csak a motor méretében különbözött, hanem a hátsó felfüggesztés
bevezetésében is, megváltoztatták ezen kívül az első felfüggesztést is.
1953: Vespa 125 - Az első jelentős változást hozta a motorban:
megváltoztatták a furatot, az ütemet és a vezérművet. A teljesítmény 5
lóerőre nőtt 5000 fordulat/perc, a maximális sebesség pedig 75
km/órára. A hátsó burkolat designja is új volt.
1953: Vespa 125 U - Spátrai külsejű "Utility" típus, amelyet 20.000
lírával adtak olcsóbban a modernebb 125-nél. A fényszóró először került
fel Olaszországban a kormányra (néhány exportált típuson már korábban
bevezették).
1955: Vespa 150 GS - Szakértők a "a legnépszerűbb, leginkább utánzott
és legemlékezetesebb modell"-nek nevezték. Számos újítás volt rajta:
150 köbcentis motor, 4 sebességes váltó, standard hosszú ülés,
"áramvonalas" kormány-fényszóró egység, kerekek 10" gumikkal. Ez a
Vespa elérte a 100 km/órás sebességet. Változott a design is, sokkal
aerodinamikusabb lett a karosszéria.
1962: Vespa 160 GS - Arra született, hogy teljesen új design-nal
folytassa az első GS piaci sikerét. A kipufogódob, a karburátor és a
felfüggesztés is új volt. A teljesítmény: 8.2 lóerő 6500 fordulat/perc.
1963: Vespa 150 GL - Újabb design annak a robogónak, amelyet úgy
emlegetnek, mint:"egyike a legszebb Vespa robogóknak, amelyet a Piaggio
tervezői készítettek". A kormány, a trapéz alakú fényszóró, az első
sárvédő és a lekerekített hátsó burkolatok mind újak voltak.
1964: Vespa 50 - Az első 50 köbcentis Vespa, amely azért készült, mert
a nagyobb motorok rendszámtábla kötelesek lettek az új Olasz KRESZ
szerint. Rendkívüli módon sokoldalú és megbízható, új
motorszerkezettel, 45°-ban hajlított és nem vízszintes hengerrel. Az
utolsó rajz volt, amely Corradino D'Ascanio tervező asztalán készült.
1965: Vespa 180 SS - Újabb mérföldkövet jelentett a motor fejlődésében
(181.14 köbcentis), 10 lóerővel 105 km/órás maximális sebességnél. A
180 SS (Super Sport) a dicsőséges GS 150/160 köbcentis robogókat
váltotta fel. A Piaggio megváltoztatta az első burkolatot, amely még
aerodinamikusabb lett és jelentősen javította a kényelmet, a kezelést
és az úttartást.
1966: Vespa 125 - Nem hivatalosan az "új 125 köbcentis"-ként ismert,
gyökeres újításokat hozott a designban, a vázban, a motorban (45°-ban
hajlított) és a felfüggesztésben.
1966: Vespa Super Sprint 90 - Egy különleges sorozat, amely az 50/90
köbcentis és az "új" 125 köbcentis Vespa robogókból származik, az ülés
és a kormány közé helyezték a kesztyűtartó dobozt, hogy kényelmesebb
legyen az utazás. A kormány keskeny és alacsony volt, a sárhányó és a
motorburkolat pedig áramvonalas lett. A csak 90 köbcentis motor 93
km/órát volt képes elérni.
1968: Vespa 125 Primavera - Az őt követő PX típussal együtt, a
leghosszabb életű Vespa modellek voltak. Az "új" 125 köbcentisből
származott, de számottevő különbséggel a motorban, amely 10 km/órával
növelte a maximális sebességet. Nagy figyelmet szenteltek a
részleteknek, ide tartozik a klasszikus és praktikus csomagtartó kampó.
1968: Vespa 180 Rally - Ezzel az új járművel a Piaggio teljes
gyártására kiterjesztette a forgó vezérlésű üzemanyag-táprendszert. Új
motor, új és erősebb első fényszóró, a Vespa 150 Sprint-ből származó
váz keskenyebb és aerodinamikusabb volt, mint a Super Sport-é.
1970: Vespa 50 Elestart - A legfontosabb újdonsága az elektronikus
gyújtás volt, de a designt is teljes mértékben megváltoztatták és
megszépítették az 50 Special robogóhoz képest.
1972: Vespa 200 Rally - A legnagyobb motorral felszerelt Vespa. Ez a
típus 12.35 lóerővel 5700 fordulat/perc 116 km/órás sebességet tudott
elérni.
1976: Vespa 125 Primavera ET3 - Jelentős változásokat hozott a motorba,
amely erősebb lett és több szikrát kapott. A kialakítás is változott a
standard Primavera-hoz képest (amely a választékban maradt).
1978: Vespa P 125 X - A "PX" újabb előrelépést hozott a kialakítás és a
teljesítmény szempontjából (a karosszériát teljesen újra tervezték). A
kesztyűtartó doboz a burkolat mögé került. Ugyanebben az évben jelent
meg a P 200 E is, amelyet a karosszériába beépített külön olajnyomás
kijelzővel és irányjelzőkkel lehetett felszerelni. Három évvel később
forgalomba hozták a PX 150 E típust, amelynek a teljesítménye félúton
volt a két modell között.
1983: Vespa PK 125 - Ez a típus lépett a Vespa Primavera (standard és
ET3) helyébe, amely a "klasszikus" karosszériával maradt gyártásban a
Japán piac számára, ahol a legnagyobb volt a kereslet erre a nyugati
kétkerekű járműre. Új volt a kivitelezés, és a PK karosszériája teljes
mértékben eltért a korábbi robogóéktól, mert a karosszérián nem
átlapolt hegesztések voltak, hanem a lemezek a szélüknél voltak
hegesztve.
1983: Vespa PK 50 - Alapjában véve ugyanolyan, mint a PK 125 modell,
két változatban jelent meg: a PK 50 és PK 50 S, mindkettő négy
sebességes váltóval és elektronikus gyújtással.
1984: Vespa PK 125 Automatic - Bevezették a Vespa robogón az
automatikus sebességváltót, amely valószínűleg a leggyökeresebb
változás volt (legalábbis a vezető részére) 1946 óta. Az automatikus
sebességváltó jelenlétét kihangsúlyozta a fékpedál hiánya, amelyet egy
kar helyettesített a kormány bal oldalán (amelynek nem kellett a
kuplungot vezérelni, mivel az automatikus volt). Automatikus
olaj-benzinkeverővel és elektronikus gyújtással is kapható volt. A
következő évben forgalomba hozták a Vespa PK 50 Automatic-ot is.
1985: Vespa T 5 Pole Position - A T 5 a PX család "extra sportos"
verziója volt. Új motorral, alumínium hengerrel és 5 szívónyílással, de
új volt a design is, különösen a robogó hátuljánál illetve az első
fényszóró körül, beépített "agresszív" kormányburkolattal és egy kis
plexiüveg szélvédővel. A motorburkolatra egy spoiler került.
1989: Vespa 50 N - Az olasz KRESZ változásai alapján az 50 köbcentis
járműveknek már nem volt kötelező a 1.5 lóerős limit, és a Piaggio egy
új kis Vespa robogót mutatott be nagyobb teljesítménnyel (több mint 2
lóerő 5000 fordulat/perc), és új, finomabb tervezéssel. Egy automatikus
"Speedmatic" modellt is forgalomba hoztak.
1996: Vespa ET4 125 cm3 - Az ötvenedik évfordulón került forgalomba az
"új generációs Vespa". Teljesen új terv alapján készült az első
négyütemű motorral hajtott Vespa. A Vespa ET első tárcsafékkel és
ékszíj-automata CVT váltóval volt felszerelve.
1997: Vespa ET2 50 cm3 - Ugyanolyan, mint az ET4 125, de 50 köbcentis kétütemű katalizátoros motorral.
1999: Vespa ET4 150 cm3 - Az első Piaggio robogó, amelyet az új
generációs négyütemű Leader motorral láttak el, ma a 125 köbcentis
modellen is ilyen található.
2000: Vespa ET4 50 cm3 - Az első kis Vespa négyütemű motorral, amely
meggyőző teljesítményt párosít a motor halk járásával és a szennyező
anyagok kibocsátásnak csökkentésével. Kiváló az üzemanyag-takarékosság:
az ET4 50 Vespa a legjobb az 50 köbcentisek osztályában, körülbelül 500
km-t képes megtenni egy tankolással.
2001: New Vespa PX - A klasszikus design és az olyan egyedülálló
tulajdonságok, mint a négysebességes váltó, a Vespa PX-t
kultusz-robogóvá tette, az olasz stílus szimbólumává mindenhol a
világon. A kétütemű 125, 150 és 200 köbcentis motorok (a piac
követelményeinek megfelelő változatok) kényszer levegőhűtéssel,
elektronikus CDI-gyújtással, elektronikus automata szivatóval és
berugókarral. Az új PX-en most erős 200 mm átmérőjű rozsdamentes acél
első féktárcsa van, amely gyors, biztonságos és hatékony fékezést
garantál. Megbízható 150 mm-es hátsó fékdob szabályozza a fékezést.
2003: Vespa Granturismo 200L és 125L - az első Vespa négyütemű
négyszelepes folyadékhűtéses motorral (amely már megfelel a károsanyag
kibocsátásokra vonatkozó új Euro2 normának); az első, amelyen 12 collos
kerekek, valamint elöl és hátul egyaránt tárcsafékrendszer található.
Acélkarosszáriája is egy egyedi konstrukciós filozófia jele.
Az 1946-ban piacra dobott első Vespa modell több mint 50 éves
történelme során emberek millióinak szenvedélyévé vált, és elterjedt az
egész világon, úgy, mint az olasz életstílus megjelenítője, és
mindvégig az egyéni szabad mozgás pótolhatatlan eszköze, a szabadság
szinonimája volt. Az individuális mobilitás napjaink társadalmának is
fő ismertetőjegye, ezért a Vespa méltán számíthat sikerre a XXI.
században is - elsőként a Vespa Granturismo révén.