2005-11-17, 23:21
Ez az együttes sokáig a punk
színtér meghatározó bandája volt és a hatásuk érződik nagyon sok mai
bandán. Hogy mit jelent a "nagy visszatérés", hogy fogadják a régi és
új rajongók, és hogy miben különbözik a régi felállástól, és hogy mik a
jövőbeli terveik, azt megtudjátok ebből az interjúból, ami júliusban jelent meg a www.punkoiuk.com-on.
|
|
2005-11-13, 20:58
Több mint 100 évvel ezelőtt V. Lonsdale gróf, aki a Nemzeti Sport Klub
elnöke volt, megrendezte az első „kesztyűs” boxmeccset. Ebből a
történelmi eredetből a Lonsdale bunyós felszerelésének tervezésének és
gyártásának jelentőségteljes képviselőjévé nőtte ki magát. Majd ezt a
praktikus öltözékekből álló Lonsdale sportruházati vonal kialakítása
követte, amely a divat világában is letette névjegyét. Ma a sportolók
és a hírességek mellett azok viselik a Lonsdale London márkajelű
ruházati termékeket, akik kedvelik a stílust és a minőséget.
|
|
2005-11-13, 20:48
Live Fast, Die Fast
A rockzene történetének legnagyobb előadóját GG Allinnek hívták. Kevés
lemezt adott el, koncertjeit csak néhány bátor őrült látogatta, mégis
egészen biztos, hogy kétszáz év múlva ő lesz az egyetlen huszadik
század végi előadóművész, akire az emberiség emlékezni fog.
|
|
2005-11-13, 20:45
A városi közlekedés legeredetibb formája
A Vespa nem egyszerűen robogóként írta be magát a történelembe, hanem
mint mítosz, életmód és önkifejezési eszköz. A Vespa az évtizedek során
mindig is képes volt a saját korának a kultúráját tolmácsolni és
kifejezni. Erőssége mindig a korszerűség volt, hogy magába tudta
gyűjteni a társadalmi változásokat valamint az új irányzatokat, és
azokat a mobilitás kifejezésére fordította.
|
|
2005-11-13, 18:39
A bakancspiac nagy örege és örök túlélője a Martens. Tudtátok, hogy egy legendát hordunk a lábunkon?
Az egész úgy kezdődött, hogy dr. Klaus Maertens, a német hadsereg 25
éves orvosa 1945-ben kikapcsolódott egy kicsit a második világháború
izgalmaiból, és elment síelni az Alpokba, Seeshauptba. Itt aztán jól
lesérült. Természetesen a lábán.
|
|
2005-10-19, 11:50
Mit is hallgtanak a skinheadek valójában? Egyszerű
kérdésnek tűnik, de ha egy picit elgondolkodtok, rájöttök hogy nem is
olyan egyszerű. Megpróbálok válaszolni rá, de őszintén, csak papírra
próbálom rögzíteni a feltevéseimet, és azok hogy korrektek-e vagy sem,
főleg tőletek függ majd.
|
|
2005-10-27, 00:23
Lehet ez a lemezkritika nem illik pont egy "skinhead portálra", ezzel magam is egyetértek. Viszont azzal is, hogyha minden cikk a régi reggae előadókról szólna, akkor meglehetősen unalmassá válna az egész. Ha valakit zavar Sean Paul sikere és, hogy a számai a diszkókban is szólnak, az egyszerűen kattintson tovább, nem kötelező elolvasni ezt a cikket. Ugyanis nincs egyáltalán kedvem szentmisét tartani a DIY-ról és arról, hogy milyen messze van ez Bob Marley-tól. Hanem szeretném a mai reggae scene-t egy kicsit jobban bemutatni...
|
|
2005-09-15, 20:22
A média által keresztre feszítve
Manapság nagyon divatos az Oi! zene. De vajon mindenki tisztában van-e
azzal, hogy honnan ered, és hogy mi a története? Szerintem nagyon
kevesen. Azt pedig még kevesebben tudják, hogy sokkal inkább
meghatározta a skinhead szubkultúra alakulását, mint a Ska, vagy bármi
más. Az Oi! az a zene, ami születésétől kezdve a skinheadeké volt.
|
|
2005-09-13, 18:06
Remember Your Roots!
Úgy érzem hogy szükség volt rá hogy lefordítsam ezt a cikket. Ha már egyszer ezt az életstílust választottuk magunknak illik tudnunk a tradicionális skinheadek, elődeink kedvenc zenéjének a történetét. A cikk a reggae, rocksteady, ska és a műfaj jelentős személyiségeinek, kiadóinak fejlődésének alaptörténetét mutatja be. A cikkben természetesen nem találtok meg mindent ezzel a korszakkal kapcsolatban, de remélem sok hasznos és érdekes információt tudhattok majd meg. Olvassátok el!
|
|
2005-09-11, 14:55
A nagy csalódás
A Deadline egyre nagyobb népszerűségre tesz szert, nem csak az Egyesült
Királyságban, hanem Európában és az USA-ban is. Ezen még a februárban
megjelent új albumuk sem változtathat (vagy talán pont ez az oka a
felkapottságuknak). Kritikák tömege szól arról, hogy mennyire
fantasztikus a "Getting Serious" és hogy ennél jobb teljesítményük még
nem volt. A fene tudja, lehet, hogy csak én vagyok ennyire finnyás...
|
|
|