A kanadai Oi!-zenekar első nagylemeze az az album, amit számos alkalommal meg kell hallgatni ahhoz, hogy (még mindig nem egyértelműen, de) ki lehessen jelenteni, továbbviszi a tavalyi hatszámos bemutatkozó bakelit értékeit. És eközben különös dolgokra is fény derül.

A Noisey nevű zenei portál nemrég közölt az Oi! kapcsán egy oknyomozó cikket arról, milyen erő lakozik a műfajban, melyet amerikai átlagemberek edzési szokásaival igyekezett összekötni. Kenneth Partridge gyakran bicskanyitogató hangvétele és banális leegyszerűsítései végigkísérik az írást, amiből sugárzik a punkot fenntartásokkal kezelő meggyőződése.

Jeff Turner, a Cockney Rejects énekesének életrajzi írása letehetetlen. Olyan történeteket tár az olvasó elé, melyek gyakran talán súrolják a hihetőség határát, de ha a rock rajongóinak van Fehércsíkláza, az Oi! és punk fanatikusai a Cockney Rejectet mérhetik hozzá. A kiválasztott rész a zenekar első brit turnéját taglalja, melyen Stinky még csak 15 éves volt.

Tavaly ünnepelte fennállása 25. évfordulóját az angol Close Shave, melynek méltó emléket állítottak a negyedik stúdiólemez kiadásával, ami 21 év után követte a kissé más irányba fordult harmadikat.

Néhány napja jelent meg háromszámos demófelvétele a barcelonai Oi!-zenekarnak, akik tavaly novemberben alakultak. A hangzásra rossz szavunk nem lehet, állításuk szerint DIY, de nincs szükségük szerénykedésre.

Skazenekarokra nem jellemző letisztulást hajtott végre az angol banda, amely sajnos kétszeresen rosszul sült el.

Folyamatosan nő az egy (kopasz) főre eső Oi!-zenekarok száma Melbourne-ben, amivel akkor nem lenne gond, ha nem hasonlítana a jelenség az all-star bandák alakulására. Ráadásul kreativitás nélkül.

Sokadik meghallgatásra is nehéz eldönteni, hogy a párizsi Oi!-zenekar bemutatkozó nagylemez jó-e vagy sem. Mindent megkaptunk, ami a csövön kifért, talán képességeik egészét bemutatták, ami nem biztos, hogy bölcs döntés volt.

A lassan hátunk mögött hagyott év legnagyobb visszatérője a Bad Manners, akik az ősz folyamán adták ki tizedik lemezüket, melyet tíz év várakozás előzött meg. Örömünk tehát dupla lehet – és tripla, ha a dalok is elnyerik tetszésünket.

Ha létezik Észak-Angliában dallamossági mérő, azt a Gimp Fist biztosan kiakasztja. S ha mindezt az Oi! berkein belül teszik, máris felkeltik az érdeklődést. Azonban nekik erre sincs szükségük, hiszen immáron negyedik albumukat jelentették meg.